Pár napja éjjel villámlott, bepakoltunk minden ázhatót az ajtó elől, de mégsem esett. Viszont reggel 6-kor – amikor a macska kikéredzkedett – vastag köd ereszkedett az erdőre. Gyönyörű volt! Bár lenne egy fényképezőgépem! Bár tudnék fényképezni!
András kitakarította, kifestette a szuterén „mosókonyha” részét, beszerelt még egy plusz konnektort és ma lecipelte Andrival a mosogatógépet. „Le”, ugyanis a szuterénben nem fér át az egyik ajtón, így a házból kellett levinni a lépcsőn. Oda is majdnem beszorultak…, András alulról emelte, Andri felülről tartotta. Nagyon ügyes volt! Már látom, hogy macera lesz a mosogatás.
Ebédre csirkemellet rántottam: kivettem a fagyiról 2 nagy darabot, vékonyabb csíkokra vágtam, így paníroztam be és sütöttem ki. A panírozás kínlódás volt, de a kölykök többet ettek, mint valaha.
A tanárok – a kiadott leckemennyiség alapján – nem igazán vannak tisztában a házkészítés metódusával. Szerintem azt hiszik, a gyerekek egész hétre elszórják a sok házit: minden nap egy kicsit csinálnak belőle, közben meg nem, hanem egyszer nekiül és megcsinálja, de mivel annyira sok, hogy egy hétre is elég lenne, így órákig azzal kínlódik. Leginkább a készségtárgyak esetében látom ezt, de igazából a sok „segédanyag” töriből meg technikából is órákat levesz és sokszor semmi értelme.
Anyaduma: benézek Andrira, fekszik az ágyában, feje alatt nagypárna, kispárna, díszpárna, majd kitörik a nyaka: - „Miért ilyen nagy a fejed?”
~K~: The observer. Elfolyás után kockába rendeződés. Legalábbis nekem ez jut eszembe erről a dalról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése