10:00 óra: egységes írásbeli vizsga a Dobóban. A nagy nap! Illetve annak kellene lennie, de igazából Korni az esélytelenek nyugalmával, Andri meg a „majd lesz valahogy” nyugalmával ment be. Rengetegen voltak, főleg hatosztályoson. Andri a 2. emeleten írta, Korni a földszinten. Magyarral kezdtek, utána volt 15 perc szünet a matekig. Szerencsére, amikor elkezdődött a vizsga, nagyjából kiürültek a folyosók, a kísérő szülők – gyerek/min. 1 – vagy bementek a felvételi tájékoztatóra vagy hazatipliztek. Én nem akartam meghallgatni huszonötödjére is, hogy hogy kell kitölteni a papírokat, így kinn lófráltam a folyosón Eszterrel. Vettünk kávét a büfében és becuccoltunk az ajtó elé sutyorogni. Félidőben lejött Andri is, teljesen fel volt pörögve, szerinte jól sikerült, a fogalmazás – érvelj, melyik jobb: moziban vagy otthon filmet nézni – is könnyű volt, beleírta, hogy „otthon nem öntik a nyakamba a kukoricát”. Korni nem volt ilyen lelkes, állítólag a fogalmazásba bele se kezdett, még 4 mondatot se írt, ami alatt 0 pont. Mondjuk, elég idióta téma volt: valami mesét kellett írni, királynő, fonál kukac…, semmit nem értettem belőle. A matekra várni már lényegesen unalmasabb volt, viszont a folyosóról bementünk az időközben kiürült terembe. Állítólag jobban sikerült, mint a magyar, amit Korninál el is hiszek, Andrinál nem.
Délben végeztünk, Andri hazakotort, én elmentem Kornival Mekibe, de mivel András is éhes volt, meg millióan voltak, inkább vettünk pár menüt és kocsival hazacuccolt minket. Így persze én nem ettem semmit, mert a menüt nem kívántam, jégkrémmel meg nem zsonglőrködtem.
Pár óra múlva kikerültek netre a feladatok és a megoldások; elég nehéz volt. Meglátjuk…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése