2020. január 28., kedd

2020. január 2.

Újévi ajándék: mozog a fogam. Ha kiesik, nem csak kétszer akkora lesz a jelenlegi lyuk, hanem elveszítem a fogam. A fogszabáyzós orvos szerint nem kellene még hullnia… 2017-ben legalábbis azt mondta, hogy bírja még ez a csontozat 5-10 évig. Már akkor sem hittem el, de arra azért nem gondoltam, hogy 2 évig se. Természetesen a héten már nincs Egerben fogorvos, így időpontot se tudok foglalni. Amúgy sejtelmem sincs, mit javasol majd, mit csináljak. 
Szilveszter után egész éjjel majd meghaltam, annyira fájt a hasam; csak állva nem fájt borzasztóan, de úgy meg nem tudok aludni. Kb. 1 körül másztunk haza, 4 örül néztem meg az órát, akkor még semmit nem aludtam. Hiába tömtem meg magam vízzel, tejjel, aztán savlekötővel is, nem javult. Azt hiszem, utoljára ittam alkoholt… Ráadásul Korni mellettem aludt a hátán és horkolt. Hiába gurigáztam vele, mindig visszafordult.
Délután átjött Laura, megcsinálták a 2017-es matek felvételi tesztet. Ez volt az, amit Andrinak kellett volna írnia, ha jelentkezik hatosztályosba annak idején és amivel az osztálytársai mind bejutottak, akik megpróbálták. Korninak 38 pontos lett. 10 ponttal többet ért el, mint eddig bármikor. Simán felvették volna Andrit. Most sokkal esélytelenebbnek látom.
Az elmúlt 2 napban megint túlpörgött bennem a szakács és főztem háromféle kaját:
1. Mint már írtam, imádom a borzaskát –, de utálok panírozni, főleg reszelt krumpliba. Viszont találtam egy olyan receptet, ami szerintem a borzaska egyszerűsített változata. Sütöttem vagy 20-at, mire rájöttem, hogy kell. De finom lett…, érdekes.
2. Korni kedvenc menzakajája a tojásleves. Kérte, hogy csináljak neki és hiába mondtam, hogy nem lesz olyan, mégis nyavalygott érte. Nem is lett olyan… Nem evett belőle, csak egyszer.
3. Franciasaláta. De az uncsi.

Nincsenek megjegyzések: