2019. október 11.

Már a szülői értekezleten kiakadtam –, illetve akkor nem éppen kiakadtam, csak kellemetlenül éreztem magam, hétfőn viszont tényleg kiakadtam. Akkor ment az 5 kitűnő tanuló az Audi-gyárba. Nyilván nem az én gyerekem két 1-essel, nem is ez a legnagyobb probléma. Habár, azt gondolom, ha már elvisznek 5 gyereket, akkor igazán lehetne 20-at is és akkor esetleg nem irigykedne az 5-re a többi 15, mert gyanítom, hogy nem a versenyszellemet hozza ki a gyerekekben, hogy ők legyenek az osztályelsők és mehessenek, hanem az irigységet… De mindegy, tegyük fel, hogy pont leszarják az Audi-gyárat (ami igaz is), de ha ezen a napon 3 óra van az osztályfőnökkel, aki szintén elment kirándulni és nem engedik őket haza, hanem még az utolsó osztályfőnökit is helyettesítik, csak hogy a 7. óráig, 14:30-ig benn rohadjon a gyerek, az már egy kicsit piszkálja az igazságérzetemet és szerintem jogosan. Nem lett megtartva két totál fölösleges óra, űristen, megáll a föld, hát ilyet nem lehet! Írd be, hogy meg lett tartva és küldd haza őket! Ja, azt se lehet, mert valaki biztos megy és bemószerol a nagyfőnöknek... Borzasztó, hogy félelemben élünk a saját munkahelyünkön; én ugyanezt a rettegést láttam minden nap a kórházban is. Ott sem lehetett ám bármit bárhogy! A budit nem lehetett lehúzni, de a szabályokat be kellett tartani, bármennyire idióta is volt és mindenkinek kusli volt! „Örülj, hogy ennyi is van!”. Ó, hát örülök én… A fiam meg majd Finnországban fog örülni, amint annyi idős lesz, hogy kimenjen egyedül…

A héten nem nagyon történt semmi, leginkább kotyvasztottam.

Korábban már írtam, hogy sütöttem gesztenyés muffint, nos, az most volt. Akkor, szerintem sima csokidarabosat sütöttem, normál tésztával. Ez ugyanaz a receptgyűjtemény, de a gesztenyés változat (most már tényleg!). Kinézetre amúgy teljesen ugyanolyanok, ezért is keverem őket. Kevésnek találtam a receptben írt 5 dkg lisztet, de elég lett. A tojásfehérje nem verődött habbá, de nem volt gond. Tettem bele csokidarabkákat, amiket tegnap András összetört. Az én vicek-vacak sütőmben 20 perc alatt megsült, 4-es fokozaton. A nyers tészta nagyon finom volt, a kész süti kevésbé: beleragadt a kapszliba és nem annyira érződött a gesztenye íze. 

Aztán sütöttem lángost Viki receptje alapján; a tészta tökéletes lett, a lángos maga már kissé cipőtalp. Pedig az instrukciók szerint az olaj forró volt, de beletettem a tésztát és másodpercek alatt vékonyra zsugorodott és szétsült. Mikor kihűlt, már nem nézett ki annyira rosszul, de túlzás lenne azt állítani, hogy finom volt. Azért Korni betolt belőle vagy kettőt.

Csütörtökön főztem ilyen „vega” Rakott karfiolt. Nekem nagyon ízlett!

És ez is lejjebb egy nagyon jó kaja volt, erről csináltam képet, viszont nem írtam fel, honnan szedtem a receptet. Talán Street Kitchen-ötlet, de lehet, hogy nem. Mindenesetre ez itt egy sült csirkecomb, Songoku-tészta körettel. A Songoku-tészta az pont ugyanaz, mint a Songoku-pizza, sonka, gomba, kukorica van belekavarva (por) carbonara szószba és összekutyulva spagettivel. Ehhez szerintem nem tettem sonkát (hiszen húshoz volt) és gombát se (mert utálják), de borsót igen. Klassz, tartalmas étel…, bár ez gondolom, nem meglepő.

Igaz ez nem kotyvaszték, de Korni vett egy teát a 100 pénzesben, 400 Ft-ért egy Pickwick Fruit Fusion-t, citrom-bodza ízben. Nem vártam tőle sokat, hiszen egyrészt utálom a Pickwicket, mert ha kicsit tovább marad a teafű a vízben, mint kellene, egy vékony hártya képződik a tetején valamiért, másrészt a tea ízét a tájékoztató szerint citromhéj és narancshéj adja, de nagyon finom! 

Andrinak illusztrációt kellett készítenie az Őrizem a szemedet-hez. Mutatta a rajzát, ami még csak félig volt kész, közben ezt mondta: ez még csak a bemeneti fázis. Nos, szerintem a kimeneti fázis szuper lett!

Holnap megyünk életem legjobban várt – illetve részben legjobban várt eseményére: a Hard Dog Race-re. (Nem félig, hanem teljesen legjobban várt akkor lenne, ha Korni is indulna a versenyen.) Már annyira bele vagyok pörögve hetek óta, hogy tuti, csalódni fogok! A motocross pályán lesz, a Colas telepen kell parkolni, onnan 500 méterre kell besétálni a rajthoz. Baromi rosszul hangzik! András természetesen elvisz kocsival, de hogy hol tud letenni és valóban mennyit kell gyalogolnom, ki tudja. Nyilvánvalóan semmi információ arról, hogy aki esetleg nem tud gyalogolni vagy kerekesszékes, azok hogy tudnak egyszerűbben bejutni, de végül is igazuk van: nyomorék vagy, maradj otthon, dögölj meg (lásd egri vár). Elvileg 9-kor indul az első rajt, szerintem 15 órakor már nem lesz ott senki, vége lesz addigra. Azt sem tudom, lehet-e kutyát simogatni, gyanítom nem, bár annak Korni nem fog örülni. És persze borzalmas hideg lesz kinn a pusztán, fel kell majd jól öltözni. Nyilvánvalóan se Eszter, se Szilvi nem jön el velünk; Laura szeretett volna, de Eszter nem engedi, Szilvi meg mondta, hogy talán kinéznek, de úgyse.

Egy év az életemből-kihívás:
281. Kit és miért sajnáltál meg utoljára? Azt a fickót, aki öngyilkos lett Eger határában. Nem tudom, mi lehet az a pont, ahol valaki azt mondja, minden mindegy és milyen lehet úgy élni, hogy senkit sem szeretsz (vagy szeret téged) annyira, hogy érte érdemes legyen bármeddig is életben maradni.
282. Melyik az az étel, amit a leggyakrabban fogyasztasz? Mikor etted ezt utoljára? Igazából nem tudom. Régebben sokszor ettünk pörköltet és rántott húst, de mostanában inkább csirkét meg tésztát. 
283. Mikor érezted magad utoljára szerencsésnek? Amikor megvettük a házat. Bár nem a legszerencsésebb vétel volt, de szerintem az elmúlt évekhez képest ez most szerencse.
284. Mikor és miért ujjongtál, lelkesedtél mostanában? Szintén a ház. Egyre jobban szeretem!
285. Mikor áztál meg utoljára? Durván már emlékszem, mikor, kicsit pár napja.