2019. szeptember 23.

Pénteken hajnalban András elment Debrecenbe előadást tartani a Beebot-versenyről. 17 óra körül jött haza, akkor már fenn volt a neten a kb. 20 perces előadása. Nagyon menci! (1:26:13-tól)

Korni kínlódik az iskolában… Nem tudom, hogyan tudnék segíteni neki. Tanulok vele, de valamiért nem elég, amire én azt gondolom, hogy elég…, vagy fogalmam sincs. Pont úgy tanulok vele, ahogy Andrival: elolvassa az anyagot, felmondja, kiegészítjük. Andrinál ez –, ha tényleg komolyan csinálja, ami egyre ritkább –, elég, legrosszabb esetben egy 4-esre. De Korni, hiába gondolom azt, hogy tudja, legalább 4-esre, bemegy a suliba és felel 2-sre és megírja a dogát 2-esre, úgy, hogy délután már nem tudja elmondani, mit tudott és mit nem… Pénteken környezetből írt, állítólag nem azt kérdezte a tanár, amit mondott, hogy fog és amit tanultunk –, ami kizárt, mert témazáró volt, 3-as lett neki. Aztán volt nyelvtan, szintén témazáró, ott sokat írt, pár feladatot vissza is tudott idézni és ahogy mesélte, helyesen oldotta meg: 75%, 3-as… Azt hogy?!

Szerintem a leukémia tehet róla. Ez nem mentség, csak magyarázat. 1. osztály 2. félévében kezdődött a betegsége, a 2. félév, a 2., a 3. és 4. osztály szinte teljesen kiesett számára, pont az az időszak, amikor megtanul írni, olvasni, számolni, beszélni és tanulni. Bár mindig becsülettel megcsinálta a vizsgákat, megtanulta, amire abban az állapotban képes volt, de nyilván nem erőszakoltuk rá két hányás közt a szorzótáblát, nem kényszerült arra, hogy írjon, hangosan olvasson  vagy megtanuljon egy verset, értelmezzen egy környezet- vagy egy matekfeladatot, különösen napi szinten. Most jól van, de ezek a hiányosságok nem lettek bepótolva, ezek a készségek nem lettek elmélyítve. Nem ír, olvas, memorizál vagy értelmez többet, mint a korabeli gyerekek, nincs kedve hozzá és nem is érdekli. Teljesen esélytelennek érzem a hatosztályost, gondolkodom rajta, hogy van-e szüksége az ezzel járó kudarcra. Mert 99%, hogy kudarc lesz a vége.

Nagyjából 1 hónapja adta fel a tanár memoriterre a Rege, a csodaszarvast. Pár napja bepöccent a bandára, ezért kikötötte, hogy még + 3 versszakot tanuljanak meg. Az osztály nagy része már rég felelt a versből és a Walesi bárdokat tanulja, amúgy… Kitaláltam, hogy a 7., a 15. és a 22. versszakokat fogjuk megtanulni. Persze, a kölykök nem állták meg és elmondták neki ezt a hihetetlen nagy poént, mire kikötötte, hogy azokat nem lehet, de aztán végül, lehet, rájött, mekkora hülyeséget csinált és nem kérte a + 3 versszakot.

Korni megkapta az év első oltását. Még október végén kap egyet. Másfél hete voltunk orrásznál, azóta szedi a Rutascorbint és az orrsprét is használja. Azóta nem is vérzett az orra. Hála Istennek, úgy néz ki, mégsem kell eret égetni. (Megint igazam volt.)

Kotyvasztékok:

A hétvégét galuskaszaggatással töltöttem. Csináltam egy Street Kitchen-féle tokányt. Tettem bele kis mustárt és cukrot is, így sokkal finomabb lett. Vasárnap meg bablevest főztem, de mivel elfelejtettem bele venni répát, András kajtathatott érte. Ott is galuskázni kellett.

Egy év az életemből-kihívás:
264. Mikor aludtál utoljára több, mint 9 órát? Szerencsére mostanában egyre többet.
265. Milyen hangszeren játszanál szívesen? Miért pont azon? Hegedűn apu miatt, de szeretnék citerázni is meg a csellózni, vagy akármit...
266. Mikor, kinek és mit hazudtál utoljára? Mi közöd hozzá, hülye könyv…? Amúgy nem szoktam hazudni.
267. Mit szeretsz legjobban az őszben? Iskolakezdést…, azt nem. A mostani kétnapos őszben nem sok mindent szeretek. De az erdőnk valószínűleg gyönyörű lesz és akkor azt szeretni fogom.

Bíró Szabolcs: Ötvenezer lándzsa: Magyarország legzseniálisabb írója egy interjúban ezt mondta: „Az Ötvenezer lándzsa a legerősebb dráma, a leginkább tragikus történet, amit valaha papírra vetettem.” - ez így van (legalábbis eddigi olvasmányaim alapján). 

A regény gerince most a Zách-család tragédiája volt, gyönyörűen felépítette és belesimította a Bátor-család és a király-történet idővonalába. 

Könyvről könyvre lehet látni, ahogy Szabolcs íróként fejlődik, nem csak történetírás szempontjából, de például eltűntek a szemforgatások és a tengelykörüli forgások, a nyelvezte gördülékeny, kb. 1 hét alatt be lehet nyelni a könyvet, mert annyira olvastatja magát és persze annyira izgalmas, hogy képtelen voltam letenni. Csodálatosan, de nem álszenten írja le a, romantikus középkori szerelmet, nagyon szépen jelenít meg pillanatokat (egy kard vagy egy ló, lovaglás leírását) és én konkrétan irigyeltem Lackfi erdélyi birtokát… (Egyébként szuperül továbbvitte Lackfi és Izabella történetét, megkedveltem a csajt). 

A tragédia – mint írtam –, elképesztően jól lett felépítve, a „csattanó” 100 oldalát végigsírtam… Pedig ritkán bőgök könyvön. 

Még két dolog, ami nagyon tetszett: Attila és Szilárd más, mint ahogy más Vilmos és Péter –, ez a kétféle mester és tanítvány fantasztikus ötlet, átlátható és tetten érhető cél. És persze Attila… Bár kb. 2 sor volt róla a könyvben, mégis viszi tovább a történetét, (ha kiderül, hogy Alexei az Attila…, én lehidalok. pedig kb. 100%-ig biztos vagyok benne). Egyetlen hiányérzetem, hogy az Ágnes-történetet valahogy nem érzem lezártnak… Kíváncsi vagyok, lesz-e ebből valami. 

A másik: a végén az a harc…, én eddig nem nagyon szerettem a csataleírásokat, de itt lerágtam a kezem, úgy izgultam. 

Vitathatatlanul a legjobb rész eddig az Anjou-sorozatban!