2019. október 4.

Tegnap délután voltunk villanyt átíratni. Intézgetjük ezeket a dolgokat, de nem egyszerű, a víz miatt például be kell menni Bélapátfalvára, de az csak két napon van nyitva a héten, reggel 4 órát. Mondjuk, nem rohanunk sehová, de jó lenne, ha ez meglenne.

Ma emlékeztek meg az aradi vérnanukról a városban. Korniék kimentek az énekkarral, de volt néptáncikálás is, amitől meg Eszter volt teljesen kiakadva, ugyanis a tanár néni a nagykabátjában kivitte a gyerekeket rékliben meg rokolyában. Aki nem táncolt, az vehetett fel pulcsit, kabátot, de a táncosok végigdideregték a műsort. Bár, szerintem a kölyköket nem érdekelte annyira, mint a mindig aggódó anyukákat.

Aggódó anyuka (és apuka) az nálunk is volt este, ugyanis Andri 19 óra előtt esett haza. András már elindult utána a városba, én meg felhívtam Fannit, hogy nem tudja-e véletlenül merre jár, bár amint felvette az anyukája, tudtam, hogy rossz ötlet, mert úgyse tudja és csak ők is idegeskednek miatta. Persze, nem is tudta és mire letettem, már otthon is volt… Nem az a baj, hogy maradt sötétedésig – ebben a fényszennyezett városban –, hanem hogy nem szólt. A telefonját (illetve a Korniét, mert amióta a sajátját elrontotta, az övét nyüstöli) annyira tönkre tette, hogy nem tudja használni, de azért két Meki – Gólya úti játszótér-útvonal közé – vagy elé – bedobhattak volna egyet errefelé, csak hogy szóljon. Amikor hazaért, tudta, hogy bűnös, megfürdött és fülét-farkát behúzva bespurizott a takaró alá. Pedig nem is szidtuk le nagyon, hiszen nem volt „rossz”, csak hülye. Mi meg a szülei vagyunk, természetes, hogy a legrosszabbra gondolunk, rossz szülők lennénk, ha nem így lenne és nem aggódnánk magukat halálra fél óra késés miatt.

András szerzett Merge cube-ot. Kiterjesztett valóság. Brutális. Kiakasztotta a suli folyosójának közepére, a gyerekek telefonnal megnézhetik (jé, nem nyúzzák meg őket, ha telefon van a kezükben…?!) 

Ezt látja valóságban:

Ezt pedig a telefonon egy app segítségével:

Korni első reakciója: Na, jóvan!

Egy év az életemből-kihívás:
275. Milyen bosszantó dolog történt veled mostanában? A magyar tanár nevelési módszerei.
276. Milyen szó illik leginkább a mai napodra? Csalódott.
277. Mi volt a legveszélyesebb dolog, amit eddig kipróbáltál? Mivel elképesztő paragép vagyok, így néha az is félelmetes számomra, hogy egy hídon átmenjek. A Kosztyus kalandpark libegője például harmadjára is tiszta adrenalinlöket. 
278. Milyen zaj vagy minek a hangja zavar a legjobban? A kalapálás, vagy ilyen ritmikus, monoton pattogás. De gyerekkoromban féltem a motorosfűrész hangjától, az még mindig megborzongat néha. 

Agatha Christie: Poirot karácsonya (Hercule Poirot's Christmas):

Ez nekem most nagyon agyalós krimi volt… A történet persze összepuzzleozódott a végére, de szerintem a gyilkosság túl komplikált volt, az indok túl gyenge, a nyomozás pedig túl sokat tudott a semmiből. Valahogy Poirot-csiga bácsi se tetszett, hiába szeretem a filmekben, könyvben nekem nagyon lassú volt. A többi szereplő kifejezetten irritált.

Nem tudom, fogok-e még AC-t olvasni, 5 regényt terveztem tőle, de most eléggé unom, úgyhogy egy időre jegelem a témát.