A Goki előtti éjszaka mindig egy átok… Még így is, hogy nem kell egyedül mennem, hanem Andri elkísér és vigyáz rám, tiszta stresszben vagyok előtte mindig. Most pl. újraálmodtam a Jöttem, hadd lássalak könyvet, úgy, hogy én voltam a főszereplő –, vagyis azt álmodtam, hogy rákos vagyok. Egyébként is begyöpösödik itthon az agyam és rémképeket gyárt, hát még, ha ilyen „horror” könyvekkel rádobok egy lapáttal…!
Hajnal 5-kor riadtam fel és akkor már kivertem Andrit is az ágyból és mentünk a 6:15-össel. Ugyanis eredetileg eggyel később akartam menni, de így már nem volt értelme visszafeküdni. Andri egyébként kompatibilis volt, hamarabb kész volt, mint én. A buszon először leültünk –, legalábbis én – egy olyan ülésre, ami mindig kicsúszott alólam. Némi hiszti után átültünk a leghátsó sorba a sarokba, ott már jobb volt. Aztán befejeztük az estét –, mindketten bealudtunk Pestig.
A kórház előtt bevásároltunk a pékségben és a boltban. Szerencsére a metró még mindig a Nagyvárad térig közlekedik, ami biztonságos, de borzalmasan fárasztó. Nem tudom, mikor lesz változás, valószínűleg majd a nagy hóban…
Bejelentkezés, beutalókérés, a kiírás szerint a doki korábban, 9-kor kezd el rendelni, de 16-ig benn van, szóval igazából semmi nem változott. Pont ugyanúgy megy minden, mit eddig. Vérvétel után járásteszt menetrendszerű fejfájással. Utána kávéztunk, a Dobóról beszélgettünk: Andri nagyon szeretne bejutni és szívesen jár a felvételi előkészítőkre, de nem érti, hogy ez nem elég, tanulni is kell hozzá, mert a felvételi teszt baromi nehéz lesz és pontok is kellenek. A suliban is indítottak felvételi előkészítőket matekból és magyarból. Mivel nem kötelező, így az első hetekben alig voltak páran, de mondtam Andrinak, hogy menjen, csinálja, hátha segít valamit. Magyarra jár is, de mivel a matekot nem az ő tanárja tanítja, (hanem a másik csoport matektanárja), így nem nagyon van kedve hozzá. Nem baj ettől még járjon, legalább amíg a Dobós órák el nem kezdődnek!
A gimis tantárgyi versenyek is beindultak, megjelentek a honlapon a feladatok. A matekot, magyart és a bioszt letöltöttem, a töribe is belenéztem, de nem tetszett…, abban nem tudok segíteni, utálom a törit. A fizika teljesen esélytelen, kísérleteket kell végezi, jegyzőkönyvet írni. Az angol nem érdekelt egyáltalán. A bioszt se tudom, de azt legalább nem utálom. A magyar könnyű, azt pikk-pakk megcsináljuk, a biosztól leizzadtam… De mindent ki lehet guglizni, szóval nem egy hatalmas agymunka. A matekot Andrással néztem át, én a kérdést se értettem, ő pöpecre dobta a válaszokat, de végül mégsem csináltuk meg, annak semmi értelme, ha apja megcsinálja, a gyereknek meg a kérdés is kínai.
Kávé után várakozás, de most nem telefonoztunk és olvastunk, még csak nem is barchobáztunk, hanem beszélgettünk (ehhez persze az is hozzájárult, hogy Andri nem akarta lemeríteni a telefonját, ugyanis a buszon rendszerint van internet). A korai kezdés azért annyiban változtatott a helyzeten, hogy 1 órával korábban, mint rendesen, 15 óra körül indultunk hazafelé. A buszon megint bealudtunk; Andri egyébként is szokott hazafelé, én meg zombimód döglődök, de most nekem is sikerült. Ettől még hulla voltam, mikor hazaértünk. Mivel még alig volt 17 óra, így kicsit sem volt vége a napnak: András kijött értünk a buszhoz, utána vitte Kornit tornára. Együtt mentünk érte, fizettem tornadíjat is, az RG havidíja 4500 Ft + egy kötél: 1500 Ft.
Fárasztó nap volt!
Miss Lil Peep a legújabb menci pólójában:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése