Reggel András bement dolgozni, jó sokáig. Én visszahívtam a tegnapi házat, hogy mikor tudnánk újra megnézni és beszélni. A hangja alapján a csaj teljesen elcsodálkozott, hogy már másnap (vagy egyáltalán) érdekel. Estére beszéltük meg a találkozót.
Elmentünk, újra megnéztük. Mondjuk, nekem minden ugyanolyan volt, mint tegnap, de András benézett minden kis lyukba, zeg-zugba, kibaktatott a 6e m2-es telek mindkét végére. Én addig kutyáztam a tulajjal, meg próbáltam odaképzelni magam.
Nem volt nehéz. Bár nem tökéletes, de tetszik. Látom a hibáit, de mégis jobb, mint az eddigi összes megnézett ház (beleértve a majdnem megvett ostorosit is).
Lehetne kicsit nagyobb a ház, lehetne + 1 hálószoba és nem a nappaliban aludni, de egyelőre jó ez; 10 év múlva valamelyik (vagy mindkét) gyerek szobája úgyis felszabadul. Lehetne kicsit nagyobb a fürdőszoba, hogy beférjen a mosógép, de majd kialakul, hogy oldjuk meg (arra gondoltam, lenne egy kisebb kosár, amit minden nap levisz valaki a nagy kosárba, a szuterénbe –, nem tökéletes, de egy ötletnek jó).
Egerbe nagy hóban is simán be lehet érni fél óra alatt –, már ha takarítják. Bár messzebb lesz a suli, de lesz saját szoba tanulni. Bár macerásabb lesz a bevásárlás, de lesz zöldség, gyümölcs, tojás. Nem lesznek a nyakunkban haverok, de lehet kutyánk, trambulinunk, medencénk (felfújható).
És ha mégsem jön be, akkor visszaköltözünk az ürgelyukba. De legalább megpróbáltuk.
Legnagyobb probléma jelenleg a fűtés, amivel mindenképpen foglalkoznunk kell, az valószínűleg fúrás-faragás, nem lesz egyszerű.
Valamint az is elég nagy probléma, hogy nem 10 évvel ezelőtt találtuk. Olyan, mint ha 40 évesen szültem volna egy gyereket. Mire 10 éves lesz és a munka mellett élvezhetem is (mint ahogy a gyerek is akkorra önállósodik), addigra lehet, már nem is élek.
A szomszédok állítólag jófejek, bár nyilván nem mondja azt, hogy idióták… Egy kisgyerek kinn bicajozott az úton a családdal, mikor tolattunk kifelé, András kiszólt neki a kocsi ablakán, hogy szeretné-e, hogy a biciklijéből kettőt csináljon… A család kuncogott, a gyerek nézett nagy kerek szemekkel. ...de amúgy akkora a telek, hogy mire átsétálunk egymáshoz, meggondoljuk magunkat (nyuszika, baszd meg a porszívódat!). Az udvar pedig szomszédos a polgármester hátsó udvarával, ami annyira nem nehéz, mert két utca van egymással háttal…
Szóval András megnézte a házat, addig a csaj azzal tetézte az amúgy is überkirály tényt, hogy egy erdő mellett fogok lakni, hogy a szarvasok éjjel kinn legelésznek… Utána beszélgettünk, alkudoztunk, a konyhabútor például klassz, jó lenne, ha maradna. Csütörtökig dől el, ki mennyit kér/ad, addig beszél egyet ő is a férjével. Ha megegyezünk, ami valószínű, leghamarabb októberben tudnak kiköltözni. A gyerekek még nem tudnak róla (igazából senki se tud róla).
Sütöttem megint tojáspuffancsot. András naggyon boldog volt. Utálja...
Korninak vérzett az orra. Már megint kezdi...
Egy év az életemből-kihívás:
210. Mikor unatkoztál utoljára? 18-án a Balatonon.
211. Melyik ízű fagylaltot szereted a legjobban? Karamell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése