Tegnap reggel elindultunk Ladány felé a kölykökért. Megálltunk Berekben, átnézzük a bútorokat, amiket oda vittünk anyutól és majd vissza kell hozni Egerbe. Van sok minden…, bár én törekszem rá, hogy ne legyen halomra zsúfolva az új ház bútorokkal. A gyerekszobába épp annyi fér be, amennyi benn kell, hogy legyen: szekrény, ágy és asztal székkel. Andrinak Berekből viszünk egy nagy ágyat, Kornié pedig az emeletes ágy lesz. Asztal és székek is vannak a konyhába, bár az asztal hosszabbítójának hiányzik a fele…, már a kipakoláskor sem találtuk, fogalmam sincs, hová varázsolták el anyuék. Így persze nem lehet hosszabítani, bár alapból is melléfér 6 ember, akik szeretik egymást (nem túl sok hely van közöttük).
Berekből továbbmentünk Ladányba, Karcag után én vezettem. Úgy volt, hogy a hosszú egyenes után András visszaveszi, de végül végigvezettem. Nem volt rossz, most ő is türelmes volt és én sem aggódtam annyira. Este volt, elég tiszta volt az út. Valamiért nem kényelmes nekem a Citrony, most is fájt a bokám utána.
Éjjel alig aludtam –, szokás szerint. A nagypárnát kiraktam a fejem alól, kispárnán elviselhetőbb volt. Mire sikerült beájulnom, kelhetem Kornit kísérgetni mosdóba, mert vérzett az orra. Már vérzett itt korábban és aztán még ma este is vérzett egyszer; most megint gyakran csinálja, bár annyira nem intenzív, mint korábban volt, de elég gyakori. Muszáj lesz elvinni fül-orr-gégészhez, bár, amivel mindenki riogat, hogy elektrokauterizációval elsütik az orrában az eret, azt úgysem fogom megengedni (mint ahogy nem engedtem volna azt sem, hogy kivágják a tyúkszemét, sem azt, hogy a manduláját kivegyék). Amúgy azt olvastam, hogy fáj, úgyhogy semmi esetre sem!
Hajnalban mama elesett, felbukott a küszöbben; erre ébredtünk. A papucsa beleakadt a küszöbbe, ő meg tanyált egyet. Szerencsére esni már jobban tud, mint nem elesni, így nagy baja nem történt, de sajnos egyre gyakrabban akad be ide-oda. Sajnos ő sem lesz már fiatalabb...
Délután volt egy „főzési balesete” is, ez hála Istennek, csak képletesen: tejlevest főzött. Tejleves = forralt cukros tejbe főzött apró tészta. Jól hangzik… Ehetetlen. Bár István szereti, de ő a szalonnás túrós tésztát is cukorral eszi.
Egy nap az életemből-kihívás:
212. Ha idegenként találkoznál magaddal, szerinted szimpatikus lennél magadnak? Miért? Hát, nem tudom, igazából szituációfüggő. Ha az utcán megkérdeznék magamtól valamit, akkor azt gondolnám, ez a csaj udvarias, bár kicsit sokat dumál…, fene se kérdezte, hol van a legfinomabb krémes (az Érseki Palotában)… Ha baráti társaság új tagja lenne, akkor azt gondolnám, kissé túljátssza magát. Ha baráti társaság új tagja lenne, de csak kettesben lennénk, akkor meg azt gondolnám, egész normális. De ha nem olyan lennék, mint én, lehet, messzire elkerülném magamat…
213. Mi az, amire sohasem lennél képes? Miért? Élőlényt bántani nyilván nem, de ezt gondoltuk. Szerintem ez nem is válaszopció. Mondjuk, megmászni a Mount Everestet. Ha bírnám se tudnám és nem is akarnám. Vagy kötélpályán átcsúszni egyik hegyről a másikra, vagyis Sólymozni. Alcsival megbeszéltük, hogy átcsúszunk, de mikor a hegyen állva húszkörömmel kapaszkodtam, meggondoltam magam. Ő megcsinálta.
214. Mikor érezted magad utoljára nagyon egyedül? Úgy, hogy rossz volt, igazából nem emlékszem. Jó egyedüllét mostanában több volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése