Ebben az évben „random” jönnek olyan lehetőségek, amire nem számítok, amiket nem tervezek be előre, mégis csodálatos élmények. Rendszerint ezek valamiféle barátnak, ismerősnek köszönhetőek. Ilyen volt pl. a csókakői hétvége vagy a mai nap...
Éjfélkor felkeltem köhögni megint; szerintem valaki morgott a szomszédban. Hát bocsi, én se élvezem… Amúgy csak vízszintesen vagyok szarul, egész nap nem köhögök.
Reggelire kaptunk marokkifit meg egy mázsa zöldséget, sajtot és természetesen fincsi rántottát.
Miközben azon gondolkodtunk, merre kanyarodjunk a mai napon, Korni megemlítette, hogy a barátnője, Jázmin Balatonlellén nyaral a mamájánál. Mondom, akkor menjünk át hozzá! Reggeli közben egyébként többen is mondták, hogy a lellei strand mennyire király, szóval úgy gondoltam, mindenképpen megéri átmenni.
És akkor még nem is sejtettem, mennyire igazam lesz!
Ott kezdődött, hogy a buszsofőr egy übercuki példány volt; több megállóhely is volt, de nem akartam a világvége2-n leszállni, mellesleg cuki gyerek – jófej anyuka páros voltunk, így nyilván kedves volt és segített, de egyébként a busz közepén ülő bácsi is navigált, hogy hol kell leszállni, hogy a legközelebb legyünk a strandhoz. Leszálltunk a város közepén, első utunk a bódba vezetett. Mivel azt terveztük, hogy befizetünk a strandra, Jázmin pedig oda jön majd, így vettük rágcsikat, kávét és egy hatalmas rózsaszín úszógumit 1500 Ft-ért a kosaras turkálóból. Aztán Korni felhívta Jázmint, hogy ott vagyunk, ő pedig úgy gondolta, akkor elvisz a nagyihoz és onnan megyünk a strandra, így beültünk egy filagóriába Kókusz-mandula ízű Mizo lattet inni és vártunk rá.
Aztán Jázmin jött és elvitt a nagymamájához.
…szóval én a ’80-as években voltam unoka. Nekem a nagymama kis parasztházban lakik, öreg, otthonkát visel, tyúkokat etet és kalácsot süt az unokáinak. Ez a nagyi viszont a Balaton partján lakik egy festékszagú, hajóformájú vadonatúj társasház egyik vadonatúj lakásában,
fiatal, csinosan öltözködik, kiskutyája van, olvas és pizzát süt az unokáinak. Első pillantásra „beleszerettem”, elképesztően jófej, aranyos volt és úgy viselkedett velünk, mintha ezer éve ismernénk egymást –, pedig még Jázmin anyukájával, Brigivel se vagyunk nagy ismeretségben, attól függetlenül, hogy ő állítólag az óvodában dolgozott, mikor a kölykeink odajártak és ismeri Andrást is. Istenem, de imádtam ezt az egészet! A lakástól el voltam ájulva; kiültünk a teraszra, a kiskutya beleült az ölembe,
pizzát ettünk, beszélgettünk…, aztán átöltöztünk, kimentünk a házhoz tartozó stégre, ahol, azt mondták, nyugodtan ott hagyhatok telefont, bármit, mert senki sem fogja elvinni (tényleg nem), belementünk a vízbe, totyogtunk kicsit, aztán ő visszament, mi Brigivel még lófráltunk, aztán kifeküdtünk a stégre napozni és bambulni, a lányok belefeküdtek az úszógumikba és lecsurogtak a bójákig,
annyira elképesztően fullos, mégis annyira természetes volt az egész!
Estefeléig ott lógtunk, Korniék még sétálgattak a városban is, aztán ugyanazzal a buszsofőrrel visszamentünk Széplakra.
Az este eléggé elromlott. Kimentünk a strandra naplementét nézni úszógumiból
úgy, hogy teletömtem magam Advillal előtte, de a víz nekem szörnyen hideg volt, és elkezdtem beszélgetni egy nénivel, akit utána alig tudtam lerázni, mindenképpen adni akart valami szuper krémet a vállamra, ami egyébként Lellén végre leégett.
A vacsora meggyleves és rántott hús volt,
desszertnek akartuk betolni egy lángost, de sajnos a büfé bezárt 19 órakor. Ha már elindultunk, bementünk egy másik helyre, ahol lángost lehetett enni, de ez egy elég „öltönyösnek” tűnő étterem volt. Tényleg csak annak tűnt, bár az árak még itt sem szálltak az égig, a minőség gyatrább volt, mint a kis büfében. Két ember szaladgált 5 asztalhoz, amiből kettő teli volt, szerintem őrültek, hogy élnek, így nem is csodálkozom, hogy hiába kértük, hogy ne tegyen fokhagymát a lángosra, az egyikünkén mégis volt. Ezen kívül is vacak volt, zsíros, nem tudtuk megenni, elhoztuk, aztán ki is dobtuk.
Kár, hogy a vacsora nem jött össze, de egyébként szuper volt ez a nap is.
Sajnos nem soká mennünk kell haza...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése