Megbeszéltem a dolgot, így most 6-12 helyett 7-11-ig vagyok a munkahelyen. Bár 5:40-kor kelni kell így is, de András be tud vinni kocsival. Hazafelé várnom kell 1 órát a vasútnál, mert 11-kor nem megy busz hazafelé, de legalább van időm olvasni. Idén nem lesz meg a 100 könyv.
Úgy volt ma, hogy találkozom Eszterrel, de már a buszon ültem, mikor írt, hogy mégse jó. Én már annyira fel voltam készülve egy jó kis Lipóti-kajára, hogy ettől függetlenül leszálltam.
Ma szülői értekezlet volt mindkét gyereknek, de nem volt kedvem menni. Készülök a Dobó-bálra; bár teljesen sötét, hogy fogok bemenni, hazajönni (Korni a 22:40-essel akar, Andri benn marad), meg nem ismerek senkit, kivel lógok, ha ott, vagy hol, ha nem ott. Azt se tudom, mit veszek fel, hogy nézzek ki valahogy, de ne fagyjak szét és túlzottan kényelmetlen se legyen (= kilőve a kiscipő). Csak azt tudom, hogy látni akarom Andrit táncolni. Andrást nem érdekli, mert szerinte nem Andri táncol – hát akkor kicsoda…? Oké, hogy nem ő a 12-es, de ő is táncol…
Korni teljesítménye ma németből: 2-es röpdogára, 1-es feleletre, 5-ös témazáró dolgozatra. Ez se normális, mint a bátyja!
Megjött a mumus-feladat A sztori-játékban: a választott könyvből könyvajánló-videót kell csinálni. Én most az Addie LeRue-t választottam, bár azt már korábban olvastam, de nem tetszett a többi könyv közül egyik sem. Voltak ötleteim és talán Korni elég lett volna hozzá, de esélytelen volt az én telefonommal, más meg nem segített. Még András se, hiába ígérgette az elején.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése