Korni tegnap Boginál aludt, ma 8 körül jött haza. Aztán szinte egész nap aludt az elfüggönyözött ágyában.
Mi bementünk Egerbe. Én könyvtárban bóklásztam másfél óráig
András Andrival takarított a lakásban, mivel Andri kisírta, hogy ott szülinapozhasson a barátaival. De ehhez ki kellett cserélni a fürdőkád csapját és ki kellett sikálni a házat. Fél napi munka után elfogadható lett, bár igazán lakható nem. De kölyköknek 1 éjszakára megfelelő. Utána elmentünk kajálni az új Meki... helyett a Burger Kingbe, mert senkinek nem volt kedve nagy Tescohoz, viszont kicsibe meg menni kellett. Ha már a plázában voltunk, gondoltam, megveszem a 10 méteres pórázt Sunnynak, de megint lebeszéltek róla: András szerint, ami van is 10 méteres. 100%-ig biztos voltam benne, hogy csak 5 méteres, de mégis elbizonytalanított. Eszembe jutott, hogy szólok Korninak, hogy mérje meg, de egyedül nem tudta volna, így hagytam a fenébe és nem vettem pórázt sem. Itthon aztán kiderült, hogy 5 méteres a póráz és rá van írva a tekercselőre, hogy „5m”, csak eddig nem néztem. Vehettem volna pórázt! A kajával is bezavartam magam az előttem vásárló pár vett töltött csirkecombot, édes krumplit és francia salátát, amihez kedvet kaptam azonnal, de arra gondoltam, mennyire égő, hogy „én is ezt kérem”, úgyhogy kértem a szokásos rántott sajtot görög salátával, amit meg már nagyon unok. A boltban – semelyik boltban! – nem tatálok sűrített tejet, mintha nem is létezne ilyen a világon. (Később olvastam a neten, hogy sűrített tej-hiány van Magyarországon, de nem tudom, miért).
Háy János: A cégvezető: Kb. 4 hónapja kivettem a könyvtárból ezt a könyvet. Már évekkel ezelőtt olvastam Háy Jánostól, de az (vagy inkább akkor) nem tetszett. Most viszont valaki meggyőzött, hogy tegyek még egy próbát és különösen ezzel a regénnyel (merthogy látta színházban és ott szuper volt – egyébként a trailer alapján tényleg az lehet). Szóval kivettem a regényt, de valahogy nem volt kedvem hozzá. Aztán, amikor vittem vissza a könyvkupacot a könyvtárba, már csak ez az 1 könyv volt, amibe bele se kezdtem (2 hónap alatt…, bocsi), úgyhogy, mikor arra vártam 3 órát, hogy a könyvtár kinyisson, kínomban elkezdtem olvasni. Konkrétan magába nyelt a könyv: 3 óra alatt elolvastam majdnem a felét! Aztán a könyvtárban, mivel várólistás volt, ki kellett tépniük a kezemből. Szó szerint…, és utána olyan mély depresszióba estem, hogy a 3 órára betervezett könyvtárazást másfél óráig bírtam (csak kóvályogtam és morogtam, hogy nekem az a könyv kell, én azt akarom olvasni –, egyébként most így utólag a betervezett 3 óra alatt ki is olvastam volna, szerintem).
Szerencsére, aki utánam következett, nem ült rajta 2 hónapig, így, mivel még ott és akkor feliratkoztam rá, én kaptam meg utána.
Nem kezdtem el azonnal, mert közben rájöttem, hogy ehhez a könyvhöz hangulat kell. Ha éppen nincs olyanod, nem szippant be, csak tologatod magad előtt és bele se kezdesz. Hogy miért van ez?
Mert ez egy nagyon kemény könyv! Akiről szól, az az embertípus, akit mindenki gyűlöl. Szerintem az is gyűlöli ezt az embertípust, aki ő, másban. A mindenkin áttaposó, harácsoló, nagyképű, mindenkit csak eszköznek, tárgynak tekintő oligarcháról ((„tököm az oligarcha”))…, -nak… Az E/2 narráció (te-regény) külön jelentést társít: neked, hozzád, rólad…? - reméled nem rólad - szól. Mert miközben bőszen bólogatsz és eláraszt az elégtétel, hogy jól megszívta, közben eszedbe jut ott a kárörvendésed legmélyén, hogy te vajon másképp csinálnád-e. Ha lenne lehetőséged, lenne-e lehetőséged másképp csinálni itt és most (akkor és ott – a helyzet nem sokat változott).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése