Semmi nem sikerült, amit reggel terveztem…
Délelőtt Eger, szokásosan. Kaja a plázában, utána beugrottunk a DM-be, de nem vettem semmit, csak két tusfürdőt. A kék sima virágillatú, a barna pedig csokiillatú.
Ezer éve keresek mécsesbe viaszt, most sajnos találtam…, hát nem ér annyit, amennyibe kerül.
Pláza után beugrottunk a lakásba. Kaptunk levelet, hogy jönnek vízórát olvasni, de felhívtuk még akkor a megadott telefonszámot és beolvastuk az óraállást. Viszont, mivel ez nem volt az előzetes terveinkben, teljesen kiment a fejünkből, ami tervben volt, sőt, igazából azért mentünk be: a gyógyszertár. Mivel egyáltalán nem esik útba, így Szarvaskőnél jutott eszünkbe, akkor meg már nem fordultunk vissza.
Pedig a lakás után még beugrottunk a Tescoba is számlát fizetni és elkölteni a Líra-utalványt. Mindenképpen a mostanában hypeolt Simon Stalenhag-könyvet akartam megvenni, az Elektronikus államot, amiről múltkor a Libriben az eladók azt se tudták, hogy létezik. Itt se volt belőle példány, sajnos, de egy másik könyvéből, a Mesék az hurokból igen. Csakhogy, ahogy belelapoztam, nem tetszett. Kicsit se. Nagyon kevés szöveg és „műanyag” képek. Nem erre számítottam. Szóval nem tudom, az Elektronikus állam tényleg tetszeni fog-e, mert úgy emlékszem, a videóban a Hurok is tetszett, most meg nem.
Otthon kicsit késve kezdtem hozzá a kekszsütéshez. Múltkor a mézes keksz nem lett a legjobb, de most kaptam egy direkt pecséthez való receptet. Viszont ugyanolyan vacak lett, mint a mézes. Terveztem, hogy kap belőle az este érkező mónosbéli Mikulkó is, de durván késésben voltam, még a tésztát nyújtottam, mikor elsuhant a kapu előtt és behajította a csomagokat. Talán jó előre megérezte, hogy ő abból a kekszből inkább nem akar enni… Íze semmi, és persze kőkemény volt, rettegve haraptam bele, nehogy lerúgja magát a fogszabályzó vagy beletörjön a fogam, mert az is sanszos volt. Másnap ugyanolyan rossz volt, nem puhult semmit. Fogalmam sincs, mi lehet a baj…
A gyerekek idén is húztak a suliban mikuláscsomag-neveket. Andri még nem is annyira, de Korni tiszta szívéből gyűlöli ezt! A játék lényege, hogy olyan gyereket ajándékozol meg, akit a véletlen sodor hozzád, tehát nem te választod ki a barátodat, hanem 1. lehet, hogy tök idegen osztálytársat, akiről azt se tudtad, hogy egy osztályba jár veled. Ez akár kedves és vicces is lehetne, ha halványvilágoslila fogalmad lenne, hogy 2. nagyjából kicsoda a másik és mit szeret, milyen csokit, milyen akármit, ami extrát esetleg lehetne a csomagba tenni. Ráadásul, hogy még viccesebb legyen a dolog, 3. írnod kell róla egy rövid jellemzést, a többiek pedig kitalálják az alapján, kit húztál. És most jön a + 4., mert én imádom ezt és MINDEN alkalommal írunk valami vicces verset, de még SOHA nem mondhatta el, mert senkit se érdekel. Legalábbis ezt mondja, hogy nem verset kell mondani, hanem csak barchobáznak vagy nem tudom… Szóval borzasztóan várja az egészet. Andrit simán csak nem érdekli, a 30 gyerekből 15 volt ott, a többiek majd kapnak nevet, ha meggyógyulnak. Náluk a tanár is benne van a listában, vagyis ő is húz valakit és őt is húzza valaki. Szerintem, ez az én véleményem: ebből a tanároknak ki kellene maradniuk. Nálunk, gimiben is mindig benne volt a tanár és kellemetlen volt őt húzni, vagy még inkább, ha ő húzott minket. (És őt elcserélni se lehet…).
Félreolvasás a Tesco előtt: egy fickó kabátján a felirat: Rudi the best – még mondtam is, hogy mennyire ötletes! Mire mondják, hogy az nem Rudi, hanem Audi.
Paola Peretti: Én és a cseresznyefa: Egy nyereményjáték alkalmából olvastam bele ebbe a könyvbe (nem nyertem), nagyon tetszett, alig vártam, hogy elolvashassam. Még a gyerekkönyvtárba is elzavartam érte Andrit.
A történetet, amit a részlet alapján sejtettem, igazából meg is kaptam, de az élményt nem.
Fura könyv. Történik benne két haláleset és valaki megvakul, valakik meg elválnak. Mégis próbálja mindezt úgy leírni, hogy keserédes legyen. Hát, nekem csak keser volt…
Persze egy 9 éves gyerek meséli mindezt, aki nyilván nem sokat ért az egészből, főleg, mert ezek az emberek mind nagyon szeretik, „a túlvilágról is” és ez azért sokat segít.
Gyerekeknek ajánlom, szerintem 16 fölött már nem adja ugyanazt az élményt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése