Leányrablás Budapesten 10/7. – Befejeztem, nem bírom elviselni tovább! Teljesen hibás az egész…! Pikali Gerda nem Mili –, de hogy még Emmát is ő szinkronizálja elváltoztatott hangon!, az számomra a mélypont. Gálvölgyi vagy 50 szerepet játszik, folyamatosan önmagával beszélget és nagyon sok szerepet nem talál el (a felügyelő), persze, volt amit igen (a gyáros).
Olyan az egész ezzel a Mili-féle narrációval, mint egy hangoskönyv. Konkrétan felolvassa az egész regényt, a többiek csak egy-két szót makognak bele. Át kellett volna írni a szöveget, az énregényből párbeszédeket írni –, Böszörményi Gyula megcsinálta volna, sokkal jobban, mint ahogy ezek elbarmolták az egészet! De gondolom, annyira érdekelte őket a véleménye, mint amennyire a többi regényébe beleszólhatott (lásd Gergő-sztorik…). Egy rádiójáték lényege, hogy sokféle hang szólaljon meg, ezzel szemben itt van vagy 5-6 hang és azok is rosszak.
Nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy Emma történetét Mili meséli, tekintve és főleg, hogy az egy másik szál a regényben és Mili nem is tud róla semmit! Totálisan hibás koncepció, logikátlan és nem így van a regényben! Úgyhogy én a mai nappal befejeztem. A Molyon van egy kibeszélő, nagyjából mindenkinek ugyanazzal van baja. Kíváncsi vagyok BGy mit gondol róla.
Mérföldkőhöz érkezett a mónosbéli létezésem, bár túl nagy foganatja nem lesz, csak azért ez mégis lépés volt, még ha tyúklépés is… Reggel elkocsikáztam a hivatalba a beiskolázási támogatásért. András kiállt nekem az Opellel, lényegében csak be kellett ülnöm és elkanyarognom odáig, beparkolnom egy teljesen üres parkolóba és hazakanyarogni. Valószínűleg ezért is nem volt gond és ezért volt élvezetes az egész, bár meg kell mondjam, hogy a kis utcából kikanyarodni a főútra kissé életveszélyes, teljesen beláthatatlan a kanyar. András mondta, hogy csak parkoljak le itthon az út szélére, de gondoltam, ügyes vagyok, beállok a garázs elé (a garázsba be-t nem vállaltam). De aztán mégis az út szélére álltam, mert nem tudtam úgy ráállni a garázsajtóra, hogy ne legyen a kocsi kereke a vízóraakna fedelén, amit körbe kéne betonozni, mielőtt beszakad, ugyanis pár fémhuzal tartja.
Korni Boginál aludt, fekete műkörmöt csinált neki. Bár két nap múlva lekapargatta meg leszedte, de nagyon jól állt! Most le akarja vágni a haját nagyon rövidre. Amilyen fazonokat mutatott, szerintem egyik se áll neki jól, de annyira ragaszkodik hozzá, hogy ha nem hallgat rám, akkor hagyom, hadd bukjon el. Nekem is volt 2002 körül egy ilyen mániám, levágattam a hajam rövid fiúsra. Nem tudom, miért és fogalmam sincs, miért hittem, hogy jól áll. Nem csak irtó rondán néztem ki, de mindenki kezet fogott velem, mert azt hitte, férfi vagyok… Kellemes időszak volt.
András vett az E-Magon egy méregdrága csőgörényt. Azt gondolta, hogy nem fizet félévente a lefolyótisztításért tizenezerforintokat, hanem vesz egy jó minőségűt és ő megoldja. Az a baj, amit egyébként a net is folyton ír és figyelmeztet, hogy bármilyen márkásat vesz az ember, nem tud vele dolgozni, mert teljesen más, mint amit a szerelő használ. Nem tudom, miben más és hogy miért más, azt meg végképp nem tudom, de igazuk volt… Ugyanis a miénk is beszorult a lefolyóba. Valószínűleg valamiben elakadt a girbegurba csőrendszerben és nem akar kijönni. Most kínlódhatunk a kiszedésével.
Miközben ő a csőgörénnyel birkózott, én Nyuszika-kibeszélőt néztem a Booktube-csatornán. Ezt a könyvet az a Mona Awad írta, aki életem egyik legborzalmasabb könyvét, az Antilányregényt. 2017-ben olvastam, akkoriban kezdtem el fekete öves olvasóvá válni és bepótoltam a régi klasszikusokat (Bridget Jones, Jodi Picoult-könyvek, Virágot Algernonnak – ez egyik sem tetszett) és belekapkodtam mindenféle újdonságba (akkor kezdődött például a Joe Nesbo-mániám) –, ahogy most is csinálom, igazából. Nos, ez egy emlékezetesen borzalmas könyv volt, úgyhogy azóta is próbálom távol tartani magam az írótól. De ez a kibeszélő most nagyon érdekes volt, jónak tűnik ez a könyv és érdekel.
Katherine Arden: A medve és a csalogány (The Bear and the Nightingale): Ezzel a könyvvel Matilda videójában találkoztam először. Utána volt róla egy kibeszélő is, ami őszintén szólva nem annyira tetszett, mert én sok mindent másképpen láttam, mint a lányok. De nem ezért olvastam el most, hanem, mert az #1hónap#1kiadó ehavi kiadója az Alexandra volt és a közös könyvet, Matt Haig: Én és az emberek-et ugyan elkezdtem, de a 30. oldal körül már elviselhetetlenül irritált, így inkább nem kínlódtam vele.
Ez a könyv viszont nagyon tetszett! Egy trilógia 1. része, mindenképpen elolvasom majd a többit is! Pedig nem zsánerem a romantikus fantasy (sőt, megkockáztatom, hogy ez volt az első ilyen könyvem), de ez nagyon hangulatos, gyönyörűen megírt könyv! Az orosz táj, nyelv, szokások titokzatossága, az időjárás, a természet érzékletes leírása, a folyamatosan fenntartott feszültség, a kereszténység és a boszorkányság vetélkedése (látszólag…) - mind nagyon tetszett! Várom a következő részt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése