Kornit elvileg lezárták infoból, kitűnő lett. Eddig technikából is csak 5-öse volt, de most kapott egy 1-est, mert nem volt nála a füzete, pedig a tanár ellenőrizte volna a füzetvezetést. Igazából el se hitte, hogy bemásolta az online órákat… Igazából lehet, hogy tényleg nem másolta be… Fizikából a sok 5-ös, 4-es doga után itthoni „tanulással” kapott 2-est a dogára.
Andri se számított rá, hogy az utolsó 1 hónapban még tanulni kell, úgyhogy kapott egy 1-est angolból és németből is. Egyik alkalommal se szólt, hogy előtte doga lesz, ami azért is volt butaság, mert németből eddig is én magyaráztam el neki az anyagot és úgy tudta. De gondolom, eszében se volt, hogy még írnak abból is és tanulás nélkül nem tudott semmit. Szuper, hogy behívták őket az utolsó pár hétre, teljesen elrontják az eddig összekapart jó eredményeiket.
András füvet nyírt a kerítésen túl, a szomszéd megkérdezte, eladná-e neki a területet. András azt mondta, nem, mert azért vette meg a házat…
Megtanítottam Andrit römizni. Először hisztizett, semmit nem értett és türelmetlen volt, de aztán nagyon belejött és volt sikerélménye is. Korninak nincs kedve hozzá.
bizonyíték:
Napi kutya is van, egy tokás:
és egy összetekeredett; mostanában ezzel hülyéskedik, hogy a dobozban birkózik:
Tegnap leszedtünk két nagy adag spenótot. Igazából ritkítottuk, de már így is elég nagy némelyik levele.
Sajnos – vagy nem tudom – muszáj gyorsan leszedni és megenni, mert lapulevél-méretűre nő és elrothad. Viszont ha leszedjük, akkor meg 1-2 nap alatt meg kell főzni, mert a hűtőben rothad meg. És mindezt durván 2 hét alatt… Szóval ezt nem annyira szeretem, de a friss spenót és az, hogy egyáltalán ezt mi csináljuk…, egészen elképesztő! Most ezt a kaját főztem belőle:
Aztán meg kitaláltam, hogy tudok töltött káposztát főzni. Szomorú volt rájönni, hogy nem… Alapból se, de főleg káposztafejek nélkül nem. Hiába volt a szuper (?) recept, sajnos szinte az összes gombóc szétesett és mamalika lett belőle. Bár finom, de akkor is…
És volt süti is:
A puding próbája II. kihívás. 7. kotyvaszték. Kiki kalácsa (Fonott kalács)
Éppen terveztem kalácsot sütni és örömmel láttam, hogy van a kihívásos könyvben is egy kalácsrecept. Persze nekem ez túl snassz…, úgyhogy tettem a fonatokba kis ét- és fehércsokit és pumpedlit kis darabokban, sajnos ez a képen nem látszik, de tényleg benne van. A fonás és összekarikázás meglepően jól sikerült és a tészta is teljesen tökéletes.
Kelly Link: Különb dolgok is (Stranger things happen):
Moskát Anita: A #fantasy nem mese-ajánlójában figyeltem fel erre a könyvre; mindegyik érdekes amúgy, amiről beszél, de ez valahogy beleállt az agyamba és azonnal el kellett olvasnom. (Valószínűleg, mert novelláskötet és erről MA is úgy ír, hogy ritka.)
Szóval elkezdtem olvasni, és bár éreztem, hogy ez naaaaagyon furcsa lesz nekem, azért próbáltam beszippantatni magam. Izgalmas, para novellákkal kezdődött, de valahogy sosem éreztem a képen csapást a végén, ami szerintem szükséges egy novellánál, főleg egy „weird”? – hát maradjunk ennél – novellánál. (Adalék: korábban Dragomán György írt hasonló történeteket a Qubit-en, azok pl. ütöttek.)
Aztán problémát okozott, hogy nem ismertem a feldolgozott történeteket (pl. a Hókirálynőt vagy az Ikarosz-mítoszt – legalábbis behatóan), így nem is nagyon értettem, mire akar kilyukadni. Meg úgy alapvetően se…, egy idő után azt tapasztaltam, hogy csak futnak a sorok, de nem értek semmit. Abba is hagytam, kezdtem volna hozzákezdeni egy másik könyvhöz, de valami mást kellett hirtelen csinálnom, és mikor visszatértem az olvasáshoz, megint ehhez a könyvhöz volt kedvem, így inkább folytattam. Hát, ilyen könyv ez…, fura, de ragadós.
Kifejezetten talán a Diktátor felesége tetszett, abban éreztem némi megfoghatót, de a Louise-os novella is. Tetszett, hogy elővett meséket és valami teljesen totálmást csinált belőlük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése