Kedd este, fogmosás közben azt vettem észre, hogy brutálisan elkezdett mozogni az egyik metszőfogam. Bár András szerint nem, én úgy láttam, hogy igen és teljesen kétségbe estem… Másnap reggel már én sem láttam annyira mozogni, de teljesen lelkibeteg voltam tőle. Felhívtam az egyetlen egri orvost, akivel kapcsolatban vagyok és tudja, mi a helyzet a szívemmel és a fogammal, de nem vártam tőle túl sokat, mert tavaly februárban ugyanerre a helyzetre azt mondta, menjek el Pestre és nézessem meg egy paradontológussal. (Természetesen csak és kizárólag ott életképesek, semmilyen más városban nem él meg a paradontológus, csak Pesten.) A Covid miatt persze nem mentem el. Sejtem, hogy most is ez lesz; február 1-re tudott időpontot adni, de azt ígérte, ha valaki lemondja, behív korábban. Addig tervezek csináltatni egy röntgent, hogy láthassa a különbséget.
Tegnap kellemes idő volt, de iszonyatosan fúj a szél. Terveim szerint főztem „valami húst, kis szószt hozzá, meg lehetőleg kelbimbót” - ez utóbbi volt a lényeg, igazából ehhez választottam kaját, mert a múltkor említette András, hogy enne olyat. Találtam a hűtőben egy kisebb karajt, amiből nem jött volna ki egy normális rántotthús-vacsora. Szószt végül a Street Kitchenen találtam hozzá, köretnek pedig a már egyszer kipróbált sült krumplit és a kelbimbót. Nagyon jó kaja volt, tényleg ünnepi hangulata volt!
Ma este nálunk aludt Laura, terveztem főzni, de nem jött össze, inkább rendeltünk pizzát. Nyáron bezárt a bélapátfalvai pizzéria, ahonnan addig rendeltünk, úgy volt, hogy amikor újra kinyit, nem fog változni semmi, de alig akart megnyitni és végül, úgy tudom, még Mónosra sem szállítanak ki pizzát. Úgyhogy inkább átpályáztunk a Bélkő Pizzériához, ahol olcsóbb is a kaja, bár kicsit vacakabb is. Filmet – Riverdale – néztek, rágcsiznak, néha kicsámpáztak a kutyához, de hideg volt.
Andri félévije, ahhoz képest, hogy sose tanult, végigtökölte az online órákat meg vinnyogott állandóan, elég jó lesz. Fizikából lesz 2-es, a többi ennél több. Nem mintha érdekelne az elsős félévi bizonyítvány, de azért ez elég jó hír.
Korni viszont teljesen be van sózva a tanulással. Nem tudom, mikor „tört rá” ennyire erőszakosan ez a tanulási láz. Szerintem fizika órán, amikor heti kétszer agyondicsérte egy félelmetes(nek mondott) férfitanár és kémia órán, amikor meg az igazgatóhelyettes tette ugyanezt – aki egyébként, amikor még Korni leukémiás volt, minden alkalommal megállított, ha a suliban jártam, hogy érdeklődjön, egyrészt, mert ő az igazgatóhelyettes, aki mindent intéz, másrészt meg alapból is kedves. Nagyon szerettem volna, ha Korni megszereti a tanított tantárgyát, a kémiát, de mivel ez az egyik legnehezebb, nem nagyon bíztam benne. De őt borzasztóan inspirálta, hogy a „főnöknél” jól szerepeljen és tanulta a kémiát, ami meg is látszott a jegyein és nyilván ezt a tanár is úgy reagálta le, hogy folyton dicsérte…, és a kör bezárult. A tanulásmánia persze nem jött ki minden tantárgynál: a törit, föcit nem szereti, magyarból nem dicsérik meg soha, a matekot meg sose érti, külön el kell mindig magyarázni neki, amit órán vesznek. Ezekből nem is lesz 5-ös. A matekon kívül viszont minden 4-es. Az azért nem annyira rossz…
Bojti Anna: A lidércerdő mélyén: Nagyon rosszkor került hozzám ez a könyv most; bevallom, semmi türelmem nem volt hozzá. Ahol nem idegesített az összevissza kóválygás, ott halálosan untam. Nehezen tudtam figyelni, elfelejtettem dolgokat, ezért nagyon sok volt a kitérő, a fölösleges kör, ami után ugyanoda jutottam.
Nagyon ritkán volt, amikor éppen olyan hangulatomban voltam, hogy volt kedvem bogarászni, őszintén szólva, akkor tetszett, de kezdem azt hinni, hogy én nem is szeretem az ilyen könyveket, csak azt hiszem, hogy igen (ez az első, amit kompletten elolvastam – vagyis próbálkoztam, mert szerintem a könyv 10-20%-át nem olvastam, hiszen nem kellett –, a többibe be csak belebogarásztam). Igazából most csak túl akartam lenni rajta...
Amit hiányoltam, hogy vannak olyan választások, amikkel „véget ér a kaland”, ilyenkor szerintem kellett volna egy „ha vissza akarsz menni, lapozz a … oldalra”-bejegyzés, mert volt, hogy percekig kerestem, hogy honnan a jóvilágból indultam el, hogy oda jutottam el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése