A mai napért jöttünk tulajdonképpen Ladányba: Manyi barátnője, Maya –, aki egyébként annak a felesége, akivel közös ismerősöm a szegedi barátnőm, Nóri, aki végigcsinálta velem Andri és Korni születését –, évek óta (1992 óta, szóval inkább évtizedek óta) vezet egy tábort Mágoron (Mágor-tábor). Már tavaly is jönni akartunk ide robotozni, de akkor véletlenül rászerveztem Balatont. Idén nem volt Balaton –, de nem is szerveztem volna rá, hiszen erre vártam egész nyáron.
Délben mentünk ki Manyiékhoz. Természetesen ebéddel várt minket és mi nyilvánvalóan nem ettünk…, ez kb. borítékolható, mindig ez történik. Múltkor mákos tésztát főzött, most csirkepörköltet. Evés helyett kimentünk megnézni a lovakat. Van egy kis pónijuk egy külön karámban, lementem Kornival megnézni, simogatni, fotózgatni. Volt ott egy fickó, biztos röhögte a „városiakat”, akik szelfiztek a lovakkal…, de mindenképpen akartam egy Kornis lovas képet. Persze a pacika nem annyira volt kompatibilis, közös szelfire nem is akart beállni…
Lófotózás után összepakolásztunk és kimentünk a pár percre lévő táborba. Az egyik nagyobb teremben pakoltunk ki,
aztán pár bevezető mondat után a gyerekek nekiestek a játékoknak. András elhozott egy robotot, két adag méhecskét/egeret, a banánmuzsikát, a Merge cube-ot meg egy csomó mindent, aminek nem tudom a nevét. Némi téblábolás és hát-fotózás (nem szoktunk arcokat fotózni, inkább csak kezeket meg hátakat, miközben játszanak) után leültem egy székre és odajött hozzám Maya beszélgetni. Az elég hamar kiderült, hogy ez egy keresztény tábor (előtte nem olvastam utána), mesélt róla, hogy telnek a napok, aztán felkerekedtünk, megmutatta az épületet. Akkor már csatlakozott Manyi is hozzánk. Szuper kis zeg-zugos hely, gyönyörű nagy kerttel, nagy ebédlő, az emeleten szobák; nagyon tetszett! Év közben iskola működik itt, nyáron tábor, azt hiszem, több is. Adományokat is gyűjtenek, visznek rászorulóknak, Romániába is, onnan jönnek gyerekek táborba, bár most a vírus miatt nem és ők sem mehetnek oda. Sok minden szóba került, például a Láthatatlan színház, amit én egyszer kipróbáltam, de ahogy Maya mesélte, rájöttem, hogy továbbgondolták már azóta ezt is: én az alaptörténeten mentem át, ők pedig bibliai történeteket dolgoznak fel. Mondjuk, abban nem tudom, mi a személyes, de szívesen végigmennék egy ilyenen is.
Közben vége lett a robotozásnak, mire beértünk már összepakoltak, indultunk haza. Manyit kitettük otthon, épp csak elbúcsúzni szálltunk ki a kocsiból. Ladányban gyorsan bekaptak valami kaját –, én kávét és indultunk Mókusbélbe. Előttünk ment az eső, mindenhol nyomot hagyott, de minket nem kapott el. András úgy tervezte, hogy Berekben lecsapja a kerítés mögötti réten a füvet, de le volt vágva – néha megelőz a község –, így nem maradtunk, kotortunk haza.
Egerben megálltunk a plázában kajálni, otthon Korni beugrott a gördeszkáért –, ami nem is az, hanem pennyboard.
András hozott el egy ágat a fügefáról. Klassz lenne, ha megmaradna.
Ja, és tervezik a mónosbéli látogatást; augusztus elején lesz Ferenc szabadságon, szóval akkor. Alig várom!
utolsó kép Korniról, ahogy plüsskutyával utazik, mert két nap múlva már igazival fog (ez most nagy hülyeség volt, de jó átvezető a következő nap nagy eseményéhez: megyünk a kúútyájért)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése