Ma nem voltam túl népszerű, mindenki mást választott helyettem. Bár Eszter mondta, hogy messze fogok lakni Egertől és én bizonygattam, hogy nem, de hiába megyünk minimum egyszer oda minden nap, mégis úgy érzem, kínszenvedés összehozni egy kávézást akárkivel… Bár, lehet, eddig is az volt, csak még nem volt mire fogni.
Ha normális életünk lenne, akkor ma lett volna Andri ballagása; reggel jöttek volna anyósomék és délután bográcsoztunk volna. De mivel semmi ilyesmi esemény nem lett megtartva, elmaradt a tánc, a tanárbúcsúztató vacsora a tábortűzzel és a rendes ballagás is, így – jobb híján – összehozott az osztály egy közös pizzázást, meg odaadták az ajándékot is az ofőnek egyúttal. Mivel vinni kellett oda Andrit és haza is kellett hozni, gondoltam, valamelyik barátnőm addig itt lehetne, elhoznánk Egerből és vissza is vinnénk. Eszter már korábban kilőtte magát, Gödöllőn kirándult a családdal, Juditomnak programja volt, Szilvi pedig fogalmam sincs, mit miért csinált. Nem értettem az egészet. De azt hiszem, utoljára hívtam ide ki akárkit.
Ebéd után elvittük Andrit Egerbe. Meleg volt, 32 fok, Andri rózsaszín pulóverben, az egyetlen fehér ingében és persze hosszú nadrágban, remélhetőleg odaolvadt a flaszterre. Divatmajom…, András morgott vele, de mondtam, hogy ő rohad bele, mit morog.
A Völgyben, egy háznál buliztak; elképesztő helyen egy nagyon pöpec kis ház – legalábbis kívülről, mert be nem mentem. Klassz az udvar, tele van minden levendulával, még szörpöt is csinálnak belőle: citrommal, szódával, kevés szörp nagyon finom, megkóstoltam.
Itthon András füvet nyírt; Andri a party végén hívott, hogy ott aludna Attilánál, szabad-e. Egy darab tiszta gatya nem volt nála, nagyon örültem.
Éjjel az ő ágyában aludtam, ott volt a leghűvösebb; az egész házban büdös van: a sok eső – hőség váltakozástól jön fel az alagsorból a dohos szag.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése