Vasárnap éjjel jég esett és leverte az összes pöszmétét és az epret is.
Ma hajnalban melegem volt és végre rövid gatyában mászkálhatok. Azt hiszem, közeleg a nyár.
Tanárnő felajánlotta, hogy kaphat 5-öst Korni angolból, ha megcsinálja a plakátot. Közben az is kiderült, hogy nem „poszterpapírra” kell csinálni, hanem „a posztert papírra kell csinálni”, vagyis nem gépen…, úgyhogy mi csomagolópapírra csináltuk. Korni leírta kétszer a szöveget, egyszer ceruzával, aztán átfestette filccel. Én beragasztottam a képeket, majd rajzoltunk még egy-egy virágot is, egy tulipánt a magyar oldalra és egy bogáncsot a skót oldalra. Befotóztuk jobbról-balról és beküldtük, fél órán belül jött a válasz, hogy Korni megkapta az év végi 5-öst. Klassz! Kár, hogy hatosztályoshoz az 5-es kellett volna, gimiben pedig a 7. fog kelleni.
Reggel András elvitte magával Andrit is Egerbe, az énektanárral gyakorolnak ballagási dalokat. Most kellett leadni a tankönyveket is. Ha normális életünk lenne, ma lenne a ballagási tánc bemutatója; délelőtt az iskolának – vagyis Korni látta volna először, este pedig nekünk, a szülőknek. Attól függetlenül, hogy nagyon kicsiknek tartom őket egy keringőhöz, azért sajnálom.
14 óra körül jöttek haza, addig én sütöttem Viki-féle hamburgerzsömlét és hambit ettünk ebédre. András szerint édes volt a zsömle, pedig úgy csináltam, ahogy a recept írja –, legalábbis úgy emlékszem, de az életem azért nem tenném rá. De szerintem se volt annyira finom, mint az első – természetesen.
Esztiék örökbe fogadtak egy kiskutyát, valami falusi tacskószerű, aranyos. Dömi lett a neve. Elképesztő, hogy milyen idétlen nevet tudnak adni a gyerekek a kutyáknak… Korni Husinak, Szusinak vagy Csilinek akarja nevezni a nem létező kutyáját, elvetve a Konort, amiben korábban már megegyeztünk.
Nagy kihagyás után végre befejeztem a Doktor Murphy 3. évadát. Az első részeket még tavaly októberben kezdtem el nézni. Unalmas. Doktor House lenne – még a betegek is ugyanolyanok –, de nem annyira érdekesek a szereplők –, ebben is jók, de nem annyira, mint abban. És volt, hogy még az is unalmas volt.
Shaun szerelmi élete fárasztó. A kínlódás Carly-val, aztán Lea-val…, mire sikerült megkedvelnem Carly-t, addigra ott hagyta Shaun-t és a Lea-val való vergődést kellett lesnem, akit ráadásul utálok. Természetesen a – nyilvánvaló – befejezés sem tetszett; hányok ettől a nőtől.
Melendez és Claire is csak vergődik; pedig Claire érdekes szereplő lenne, de annyira nem történik vele semmi…, habár leginkább vele történik. Melendez kinyírása nagyon amatőr volt...
A többiek teljesen felejtősek.
Már az elején gondoltam, hogy az lesz, ami a Doktor House-ban volt: a 4. évadban lecserélődnek a szereplők. Tippeltem, hogy Park hazamegy a családjához, Morgan kezével tuti, történik valami és vagy Melendez vagy Claire megy, a kettőjük kapcsolata elég törékeny –, mindegyik bejött.
Kíváncsi leszek a következő évadra, bár nem tudom, hogy fogom elviselni Lea-t…
Kedvenc részek: az 5-ben a műtét jó volt és a 18 vége, amikor beolvasott Lea-nak. De volt szinte mindegyikben valami apróság, ami jó volt. Ettől függetlenül összességében vacak volt.
Most nem volt annyira izgalmas a zenei repertoár sem, de ez azért nagyon jól sikerült dal (a filmben különösen hatásos volt)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése