Hajnalban András elment Ladányba füvet nyírni. Délután jött haza, lekötözött csomagtartóval, ugyanis csak így fért be a kék ágy másik fele. Hatott rá a vinnyogásom és begyömöckélte a kocsiba. Egyelőre még nem rakta össze, holnap kész lesz Korni szobája, szóval ez az utolsó éjszakánk kupacosodva.
Főztem barackos csirkemellet kukoricás rizzsel. A rizst megint pirítottam és vízzel dagasztottam, de megint vacak, kemény maradt és állt alatta a víz. Egyszerűen nem tudok rájönni, hogy miért. Sok helyen olvasom, hogy előtte át kell mosni, be kell áztatni és ez a baj, de próbáltam már áztatott rizst pirítani…, hát volt pofája leragadni.
Két sávnyi, vagyis kb. 150 eperpalántát ültettünk át az elmúlt hetekben. Úgy tűnik, 2-3 db fog meghalni, a többi megmarad. De még van pár tő a volt nagy kert dzsumbujában a haldoklók helyére. Sőt, még olyan is maradt ott, ami már nem fér sehová. Ha életben maradnak, epernagyhatalom leszünk!
Babaduma: Andri zoom előtt - Fáj a hasam. Nem maradhatnék itthon?
Adrian Tchaikovsky: A pusztulás gyermekei (Az idő gyermekei 2.) (Children of ruins):
Az első résztől konkrétan lehidaltam…, ugyanakkor tudtam, hogy valószínűleg ez azért történt, mert ez volt az első komolyabb sci-fi, amit olvastam. Ja, és mert Tchaikovsky-nak elképesztő ötletei vannak. Azokból itt sincs hiány –, és ez volt az, amit ebben a részben is imádtam! És mindegyiket fantasztikusan vezette fel –, kedvencem a bányászbogarak voltak!
A fiúkat nagyon szerettem, mindegyiket, a lányokat már nem annyira, bár Kern feljebb lépett pár fokot a kedveltségi ranglétrán.
Amit viszont nagyon nem szerettem, hogy egy CSOMÓ mindent nem értettem. Mondjuk ez szerintem amiatt is lehet, hogy a karantén óta csak éjjel jut időm olvasásra, amikor már korlátozottak az agyi kapacitásaim, de azt hiszem, sőt, félek tőle, hogy, bár a lényeg teljesen világos volt, de sok fontos apróság elszaladt mellettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése