Ma egész nap éheztünk…, mert nem volt kenyér és nem volt kedvem főzni –, illetve leginkább ötletem nincs, nem kedvem. Reggelire naan-kenyeret akartam sütni, de 13 órakor lett kész, mert azt terveztem, hogy a gép összekavarja és kinn kelesztem, de annyira hideg van ebben a házban, hogy nem kelt semmit, így vissza kellett tenni a gépbe, újra megdagasztani és megkeleszteni. Ráadásul nagyon kevés lett és Korni imádta, két pofára tömte vajjal, szalámival. Szerencsére a többieknek nem kellett.
Délután felhívott Bogi apja, hogy 17 óra körül beugrana pár percre a gyerekkel, csak messziről boldog szülinapot kívánni. Teljesen meglepődtem, nagyon váratlanul ért, pedig elég nyilvánvaló volt, hogy fel akarja köszönteni Kornit. Mivel még mindig nem tudom, mit kellene kezdeni ezzel a vírussal, így nem jöttek be a házba, csak az udvaron bóklásztak szájkendőben, mi meg beszélgettünk a kapuban (belül, szájkendő nélkül). Kb. 20 percig voltak itt, az pont annyi, mialatt megszokják egymást. Utólag azt gondolom, simán behívhattam volna egy kávéra. De tiszteletben tartotta, hogy nem hívtam be, szerintem fejben se küldött el anyámba. Igazából ő se tudja, hogy most mi van. Szabadban egymásra köhöghetünk, de zárt térben nem…, csak a Tescoban…? Érdekes. Szánalmas… Mindenesetre ez most így sikerült, legközelebb okosabb leszek. Egyébként Korni az utolsó pillanatig nem tudta, hogy jön – illetve, gyanítom, sejtette, miért lépett le Bogi MesterMC közben és miért kell kinn mászkálnia velem, akit amúgy ostorral kell kihajtani az udvarra…
Jövő szombaton jön Johanna egy egész napra. Szóval teljes következetlenség… A fene se tudja, mi a jó, tényleg jobb-e félni mint megijedni, de meddig még...?
Este sütöttem pitét. Ezt is ezer éve tervezem már és ez olyannak tűnt, amit meg tudok csinálni és meg is eszik. Persze nem ette senki, mert a meggy nagyon savanyú volt. Pedig szerintem pont az volt benne a jó, hogy a mézédes (brutál édes) túró és a savanyú meggy összeért. A tészta is nagyon finom lett!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése