2020. április 18.

Tegnap éjszaka megint bekéredzkedett a macska. Korni lenyúlta a duplatakarómból a vékonyabbat – ezek szerint már nem kell kettő –, azon feküdt a macsek éjjelente az én ágyamon, így, hogy Korni elvette, az övén. Reggel észrevettük, hogy sántít, hatalmas pukli van a lábán, az egyik lábujján, oldalt. Nagyon fáj neki, nem engedi, hogy hozzányúljunk. Vagy valamibe nagyon durván belelépett, vagy eltört. Próbálom kiszoktatni az udvarra, de így nyilván nem…, bár András szerint időbe fog telni, mire kiszokik –, vagy soha. Most ott tartunk, hogy a kajája, vize az ajtó előtt van, az alomtálca lenn az udvaron, de András szerint nem tojik bele… Bár hogy hová, azt nem tudja. Ha nyitva van az ajtó, ki-bemászkál, ha be van csukva, vagy kaparja az ajtót vagy beül a konyhaablakba és beengedjük. Éjjel benn alszik. 

Babaduma: Korni: „szemfüles ostoros”

Kaja, illetve süti: Pálmalevél. Már korábban csináltam ilyen sütit kókusszal és imádtam. Most is csináltam sima fahéjasat, amilyet a recept ír és kókuszosat is. A levélformát most sem tudtam megcsinálni, nem ragadt össze, így sima csiga lett. Nagyon finom, de hamar megszárad és úgy nem finom.

Könyv: George R. R. Martin: Sárkányok tánca (A Dance with Dragons): 

„A regény végén minden készen áll a nagy fináléra, amely a sorozat befejező részeiben – The Winds of Winter és A Dream of Spring –bontakozik majd ki.” - húzza el előttünk a mézesmadzagot Martin. Csakhogy, miután elolvastam az előző részt és ezt – ami igazából ugyanaz –, nem hiszek neki.

Most már egyáltalán nem hiszem, hogy ha megírta volna a „nagy finálét”, többet tudott volna kihozni belőle, mint a filmnek sikerült. Különösen, mert a film totál szétcincálta ezt a két (egy) részt – aminek én egyébként örülök.

Ha lehet, ezt a részt jobban utáltam, mint az előzőt. Az ember megörül, hogy végre itt van Tyrion meg Daenerys és Jon, de atyaég, DÖGUNALMASAK! Aztán behoz két szereplőt, fogalmam sincs, honnan és miért, akik közül az egyiket meg is öli – de akkor minek is hozta be…?

Kíváncsi vagyok, mennyi ötlet jött tőle a film további részeiben, de azt hiszem, beletekeredett a sztoriba, mint majom a hózentrágerbe.

Kár, mert iszonyú jó volt / lenne / lehetne ez a történet.

Mióta karantén van és mindenki a neten éli az életét, egy csomó olyan ember csinál otthon koncertet, vieoblogot, interjút…, akik azelőtt nem és leginkább élőben lehetett elkapni. Ilyen többek között Dobner Illés, akit véletlenül láttam meg a fészen valamelyik este a feleségével gitározgatni (meg a kisfiával, aki nem akart aludni). Játszottak néhány dalt, beszéltek pár szót húsvét előtt; leginkább ismerősök nézték, a bejegyzéseikre reagáltak. Eljátszottak egy új dalt is, a Borostyánpalást-ot, ami pár napja felkerült a Youtube-ra. Klassz kis dal, a régi Eli&Eve-időszakot hozza vissza.