A hétfői terv az volt, hogy az lesz Korni utolsó napja itthon, ma már megy suliba. Erre reggel 38 fokos láza volt megint. Délután ment a hasa is, az orra vérzett (bár egy ideje nem szedi a Rutascorbint és taknyos is) és felment 39,1-ig is a láza. 4 éve így kezdődött a leukémia…, bár őszintén szólva én sokkal drasztikusabban képzelem, ha véletlenül visszajönne. Mindenesetre, ha csütörtökig nem változik a helyzet, elviszem vérvételre…, csak, hogy tudjam, semmi baja!
Ma megint jobban volt, este elment Andrással névnapi XXL-ezésre. Vett neki egy elképesztően selymes, puha plüsskutyát. Husky, még bele is van nyomtatva a fenekébe a márkája.
András valami tankockákkal kapcsolatos oktatóanyagot csinál hetek óta, szöveget kell felvennie hozzá, amihez tökéletes csend kellene. Általában akkor csinálja, mikor mindenki elkushadt, kb. éjféltől hajnal 5-ig… Hogy mikor alszik, azt nem tudom.
A napokban két kaját kotyvasztottam, az egyiket félsikerrel, a másikat totál sikertelenséggel. Ami nagyjából sikerült, az a dinsztelt máj (vagy resztelt máj…, az ugyanaz?). András kedvence, a kölyköké nyilván nem. Street Kitchenes recepttel csináltam, így valóban szuperszaftos lett (Ferenctől tudom a pörköltszaft titkát: rengeteg hagyma). Fürdő K-d (akit egyébként én szeretek) 10 percig rotyogtatja a májat, én kb. 20 percig és rágósnak találtam. András szerint szuper lett… Az a baj, hogy fogalmam sincs milyennek kellene lennie valóban a dinsztelt májnak: amit anyósom a disznótoron szokott csinálni, az finom, de nem ilyen. Amit gyerekkoromban a menzán adtak, az finom, de csontszáraz volt. Hol a határ a csontszáraz és a még nyers között…? Vagy mindig más?
A totál katasztrófea – érdekes mód – egy végtelenül egyszerű, „gyerekjáték” spagettirecept, amit én minden alkalommal elrontok és hiába nézem a videót, egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy ez tényleg működik így. Az alap elkészítése után „simmer”-elni kell a tésztát, vagyis lassú tűzön párolni, azaz a tészta ilyen fokon és ennyi folyadékot beszív és puha lesz, a kaja pedig ilyen állagú. Hát nekem nem… Hiába követtem pontosan az utasításokat, a pörkölt leégett, a tészta nem szívta be a vizet, úgyhogy kevertem hozzá még egy adag külön főtt tésztát és az elkeveredett a szósszal, így lett ehető. Utólag megnéztem a recept hozzászólásait: MINDENKI – a recept tanácsától eltérően – külön főzte meg a tésztát. Tényleg nem értem…
7 év után végre végre elstartolt ~K~ új lemeze, a Divine being.
Ez egy különleges „album” lesz abból a szempontból, hogy nem fogja kiadni cédéformátumban, csak online-változatban, úgy, hogy hetente feltesz egy-egy dalt a Youtube-ra és a Bandcampra. Ma jött ki az első dal, ami leginkább egy intro. Már az első hangokból biztos vagyok benne, hogy annyira fogom szeretni, mint a III-t.
7 év után végre végre elstartolt ~K~ új lemeze, a Divine being.
Ez egy különleges „album” lesz abból a szempontból, hogy nem fogja kiadni cédéformátumban, csak online-változatban, úgy, hogy hetente feltesz egy-egy dalt a Youtube-ra és a Bandcampra. Ma jött ki az első dal, ami leginkább egy intro. Már az első hangokból biztos vagyok benne, hogy annyira fogom szeretni, mint a III-t.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése