2020. március 22.

Gyönyörű, napos idő van, de iszonyú hideg, éjjel fagy és a Kékesen havazik. Csütörtöktől mondanak jó időt. Én meg félek, hogy megfagyunk Mónoson. Pedig a jövő héten költözünk, bármi lesz is...

András minden nap kimegy, kivisz egy adag kivinni valót. Kitakarította a garázst, amúgy is, meg hétfőn be kell állnia, hogy beférjen a fás kocsi. Vett fűnyírót, mikrót (Gorenje). Kivitte a ruhásszekrényemet is, hogy mégse kelljen bőröndből élni. Más bútort egyelőre nem.

Két napja kínlódok az intimtölcsérrel, hiába tűnik úgy, hogy jól használom, kényelmetlen és görcsöl tőle a hasam, sőt, erősen elkezd verni a szívem és szédelgek. Azt a tanácsot kaptam, hogy –, mivel valószínűleg a vákuum miatt fáj –, engedjek bele levegőt, de úgy se nagyon javult. Nem tudom, van-e olyan, hogy az ember szervezete nem tolerálja ezt a cuccot, de akkor én az vagyok.

Hétfőn elkezdődött a Méh-ész IV. fordulója. Elvileg két hét a beküldési határidő, de most, hogy a tanárok nem találkoznak a gyerekekkel, András kitolta még két héttel: 5-e helyett 19-e a beküldési határidő. Még a végével sem tudja, mi lesz; egy jelenléti döntő megvalósítására kapott pénzt, de az biztos, hogy nem lesz. De egyelőre a jutalmazás is kérdéses. Tavaly tárgynyeremények meg Régiós utalvány volt, de ezt mind meg kellett venni, becsomagolni meg elpostázni; most tuti nem tudja ezt kivitelezni.

Bár 6 halálos áldozat és kb. 130 fertőzött van Magyarországon, Olaszországban pedig 800 halott egy nap alatt, egyelőre még semmi drasztikus változás nem történt.

Én síkideg vagyok állandóan, ebben mondjuk ma szerepet játszott a tölcséres idétlenkedés is, és nem kevés stressz ez az online oktatás se (hiába próbálom nem idegesíteni magam miatta). Nem igazából a vírustól félek, hiszen hétfő óta be vagyunk zárva a gyerekekkel, de lelkileg nagyon megvisel, hogy pontosan úgy érzem magam mint 2016-ban... Ugyanaz a tehetetlen vergődés, mint 4 éve Kornival: másokban bíztam, mert én magam ennél többet nem tehettem. Telefonon beszéltem azokkal, akiket át akartam ölelni. Tehetetlen voltam, rettegtem, hogy mikor és mi lesz ennek a vége, milyen veszteségeink lesznek. Persze azt is túléltük, volt ára, de Korni jól van és tényleg úgy érzem, hogy minden szinten erősebb lett a család és jobban érdekel a másik; ennek eredménye pl. a balatoni nyaralás, de Mónosbél is. 

Ki kell szabadulnom ebből a lakásból; bármilyen is lesz Mónosban a hideg vagy a nomádkodás, ennél csak jobb lehet!

~K~: Divie being, 4. dal: A potential for evil in me egy 8 és fél perces dal(szerűség), bár inkább hosszú átvezetőnek tűnik…