Reggel kidobtuk a gyereket a sulinál, aztán mentünk az Opelért. Pár napja nagy dilemmát oldottunk fel: mi legyen az Opellel. Ez a kocsi tizenakárhány éves, használtan vettük úgy, hogy semmit nem értünk az autókhoz, szóval mióta megvan, van valami baja. De az Opel-név garancia, szóval ettől függetlenül mindig elvitt oda, ahová el akartunk jutni vele. Egyetlen egyszer állt meg alattam, akkor is az utcában… Szóval költeni kell rá, de azért bírja évtizedekig. Csakhogy akarunk-e költeni rá…? Jó pár hónapja áll az udvaron, az aksi lemerülve, a kipufogó eltört. Kellene aksit tölteni, meghegesztetni a kipufit, átnézetni, van-e más baja, amit mi nem látunk és műszakiztatni. Van-e értelme? Az elmúlt hónapokban András vitt ide-oda; még mindig nem tudtam rávenni magam, hogy a Citroënt vezessem az egri négysávoson, ahol letolnak kamionnal a külső sávon, ahol átüvöltenek a másik kocsiból a lehúzott ablakon, ahol ledudálnak, ha nem mész 55-tel. Én amúgy se tudok biztosan vezetni, főleg, ha még stresszelnek a többiek is. András persze azt mondja, tojjam le őket, amíg szabályosan vezetek, addig azt dudál, amit akar…, de nekem ez nem olyan egyszerű. Szóval nem vezetek. Minek az Opel? De aztán arra jutottunk, hogy 1. ha kiköltözünk Mókusba, biztos, hogy kell majd kóvályogni a faluban (boltba); 2. annyira nem rossz még, hogy ócskavastelepre hajítsuk. Szóval feltöltöttük az aksit és elvittük szerelőhöz meg műszakira –, aki ugyanaz. Mondta, hogy műszaki előtt jó lenne, ha lecserélnék a kerekeket, amit amúgy se ártana. Úgyhogy, miután meghegesztette a kipufogót, elmentünk érte és mivel András dolgozik, én vittem el a kerekeshez. Izgalmas volt! Itt van nem messze, pár házzal arrébb, átgurultam, hely is volt parkolni. A bácsi azt mondta, egy munkája van, aztán megcsinálja, megvárom vagy visszajövök. Vittem könyvet, szóval bekuckóztam a kis irodába, hogy megvárom. 2 óráig ott dekkoltam, ebből 1 órát kerekezte az én kocsim. Elég edzett vagyok ebből a szempontból, 2 óra meg se kottyan nekem, csakhogy most beteg vagyok, fáj mindenem… Könyvet vittem ugyan, de vizet nem; kérhettem volna, de pont nem volt ott senki és amúgy se, de olyan vacakul voltam, hogy muszáj volt bevennem egy szem Advilt. Majdnem kihánytam, de sikerült lenyelnem víz nélkül és utána már túléltem. Úgy volt, hogy kerékcsere után elviszem még műszakira is a kocsit, azt is megvárom, de egyszer csak elkezdett nagy pelyhekben hullni a hó. András felhívott, hogy így ne vigyem vissza műszakira a kocsit, majd ő délután. …vagy, ha akarom, elvihetem. Nem akartam. Nem feltétlenül a hó miatt, ami, mire hazaértem a kerekestől, elolvadt, inkább amiatt, mert kezdett elmúlni az Advil hatása. András délután hazajött, elvitte műszakira a kocsit, jó soká jött haza. Még 2 évig használhatjuk.
Este farsang volt a kölyköknek. Délután itt volt Johanna, próbált Lil Peep-tetkókat rajzolni Andri arcára, de nem nagyon sikerült filccel, szemceruza meg nincs. A kötelező közös táncot rendesen lelötyögte, aztán mentek Janihoz, ott is aludt. Korni 18 óra körül jött haza.
A 10 tombolából, amit vett, nyert 7-tel, kb. 3e Ft értékben. A 10 tombola 1e Ft volt. (+ két kártya, az egyikért +3 pontot kaphat egy dogára, a másik kivált egy felelést). De azt hiszem, az öröme, hogy ennyiszer nyert, minden pénzt megért. A tusfürdőt odaadta Zalánnak, a többit hazacuccolta. A fődíj idén egyébként egy hangfal volt. Tavaly powerbank volt, azt Szilvi kislánya nyerte.
Benyák Zoltán pont olyan fantasztikus író, mint barátja, Bíró Szabolcs, de míg Szabolcs két lábbal áll a földön, Zoltán két lábbal áll…, valahol máshol. A regényei elképesztően szürreálisak!
Nem csak maga a történet – megáll az idő –, de a szereplők is igazán különleges karakterek.
Ha meg kellene személyesítenünk az időt, azt gondolom, kevesen képzelnénk el egy kedves és szép nőnek, aki akár a legjobb barátunk is lehetne. Inkább egy megszállott őrültnek gondoljuk, aki addig kerget minket, míg utol nem ér. A Kron-szigetiek is így gondolják, félnek tőle, majd amikor „ajándékot ad” nekik, azzal sem tudnak mit kezdeni. Egyszer hallottam vagy olvastam valahol (Mátrix…? ), hogy ha az embernek tökéletes boldogságot adnának, belebolondulna. Itt is megőrült mindenki, amikor megállt az idő, senki nem tudott örülni neki.
Aki képes hasznosan eltölteni az idejét, annak mindegy, mennyi van belőle, mert jól fogja kihasználni, aki meg a keveset se tudja, annak is mindegy, mert úgysem lesz jobb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése