Alakul a tánccsoport a suliban! Nem tudom, hogy rájuk szóltak vagy hogy alakult ki a csoport, de lett párja Szilvi kislányának is! Érdekes, hogy sokkal több bés van a csoportban, mint ás, ás és bés pár pedig csak egy: Andri meg Johanna.
Gyakorolták matek órán a központi felvételit, a tanár íratott velük egy tesztet. Andrinak 25 pontos lett. Az sokkal jobb, mint eddig bármelyik itthoni!
Pénteken András hozott egy drónt. Pályázaton nyerte a sulinak. A macska teljesen megbolondult tőle, rettegve óbégatott percekig. Sajnos annyira sötét van a lakásban, hogy nem tudtam róla képet csinálni.
Pénteken Dobner Illés zenélt a budapesti Golgotában. Minden év elején csinálnak egy ilyen koncertet, amióta nem élnek Magyarországon. Én még egyiken se voltam, és idén se terveztem menni, főleg, mert nem a szokásos banda zenélt vele, de utána kiderült, hogy Juditom épp Pesten volt továbbképzésen, így akár el is mehettünk volna együtt. Mindegy most már, utólag kár sírni...
Ma voltunk a plázában kajálni, ahogy szoktunk. Utána beugrottunk a Hervisbe és Korni vetetett magának egy bokaszorítót 4500 Ft helyett 1500-ért. Ebben a kedvezményben még benne van az ezer éve vett két biciklire kapott pont.
Nyertem Herbow gépi mosogatódió-készítményt, illetve termékmintát. 20 ml-nyi adag jött egy kis műanyagüvegben egy nagy dobozban, amiben volt 1 kiló habszivacs meg ez a kis üveg. Állítólag 5 mosogatásra elég. Elsőre nagyon tetszik! Nem habzik, szuperül elmosogat mindent és mivel nem vegyszer, így környezetbarát is. Lehet, át fogok állni erre...
Mészöly Ágnes: Szabadlábon: 2020 első könyve, a 2020-as kortárs magyar írók-kihívás első könyve. Nagy csalódás, pedig nagyon vártam...
Nem volt annyira rossz, de nem volt annyira jó sem, mint amennyire lehetett volna.
Unalmas.
Ebben a könyvben az volna a jó, hogy nagyjából megpróbálja bemutatni, milyen nehéz a kerekesszékeseknek, illetve inkább azt, milyen jó lehetne nekik, ha az emberiség 99%-a olyan lenne, mint a könyv szereplőinek 99%-a: elfogadó, támogató, segítőkész. Mert Dani nagyjából csak ilyen emberekkel találkozik hosszú (és dögunalmas) utazása során, olyannal, akik segítenek le-fölpakolni/-cipelni a kerekesszékét, akik meghívják, hogy lakjon náluk, akik felveszik, ha stoppol.
Hát, a valóságban nincs így. A nyomik nem hogy roadmovie-ra nem mennek, de ki se az ajtón, mivel a négyemeletes normális lakásokban nincs lift, a tízemeletesekben, ahol meg van, ott akkora lakások vannak, hogy nem tud megfordulni se. A vonatra, buszra még Pesten sem pattan fel csak úgy, már ha eleve eljut a megállóig és nem kell közben lécsőt másznia. És igen, ellopják a gitárját, de nem csak azt, hanem a gatyát is lelopják róla, ha látják, hogy egyedül van. Külföldön is. Sőt! Nem emelheted el anyád hitelkártyáját 300 eurókat költve róla (főleg, mert nincs neki), bármennyire is májer ügyvéd (mivel most őszintén: kevés az esélye, hogy egy csecsemő kora óra rokkant gyereknek ügyvéd lesz az anyja…). Ha ez a regény a valóság lenne, akkor sokkal több és sokkal durvább atrocitások érték volna és a főhős vinnyogva menekült volna haza anyucihoz a biztonságba. Szóval nekem teljesen hiteltelen volt az egész. Nem csak ezért, inkább ezzel együtt.
Nyelvileg: az a baj a kortárs ifjúsági regényekkel, hogy azt hiszik, attól kortárs és ifjúsági, hogy mindenki undorítóan beszél. Itt a főszereplő, a mellékszereplők, de még a narrátor is szlenget használ, káromkodik, és csúnya szavakat dobál minden oldalon tízet. De miért…? Tudom, hogy a mai fiatalság, meg akármi…, de 20 évvel ezelőtt a pöttyös könyvekben egyetlen csúnya szó sem volt, pedig gyanítom, hogy akkor is káromkodtak, hiszen mi is tanultuk valakitől. Komolyan kérdezem, hogy mi szükség van erre? A kölykök amúgy is csúnyán beszélnek, miért kell még az irodalomból is önteni rájuk?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése