Délután – végre, bár hamarabb, mint törvénybe van iktatva – lakástulajdonosok lettünk. 15 óra körül – már tűkön ültem – mentünk ki Mókusbélbe. Kaptunk sok kulcsot, András lemászott a villanyórába a szomszéd létráján, aztán az Eladó elgurult, mi meg még bóklásztunk a kibelezett házban. Így, hogy kivitték a bútorokat, szőnyegeket, függönyöket, lámpákat, látszik, hogy nem mai csirke. A szegélyléceket kicsit kalapálni kell, meg egy nagyot festeni, új csap a fürdőszobába..., apróságok. Meg persze a gáz…, az gáz, hogy nincs.
Kiválasztották (és félig be is rendezték gondolatban) a szobáikat. Végül mégis Kornié lett a „jobbik” szoba, ami világosabb és az erdőre néz, Andrié pedig a kapura néző sötétebb szoba. Kizárólag azért, mert így közelebb van Kornihoz a vécé… De Andri megbékélt vele elég hamar. Nem is hiszem, hogy annyira érdekelte volna.
Nem voltunk kinn most sokáig, rengeteg munka lenne, de nem pár percesek, inkább egész naposak. Némi lakat-kínlódás után mentünk is haza. Kell majd új lakat is a kiskapura.
Elefánt a Dm-ben: A dm-facebook-klubban láttam pugis cuccokat, pl. hajcsatot, kulcstartót, de vannak termékek is Pug-dizájnnal. Sikerült is beszerezni egy tusfürdőt, mást nem találtam. Az illata olyan… rózsás. Semmi extra. A delfinesnek is jobb a doboza, mint az illata.
Ez meg a maszkgyűjteményünk: Korni kedvence a Peel-off, fekete lehúzhatós maszk, elvileg kiszedi a pattanásokat. A „Reinigende” is ehhez hasonló, valami tisztító maszk, ezt régebben vettem, de emlékszem, hogy tetszett. A Milch & Honig is klassz, szuper illata van, bár lemosható, azokat nem annyira szeretem. A kaktuszost nagyon hypolták a csoportban, de nekem nem annyira tetszett, nincs benne semmi érdekes, a fölötte lévő sárga pedig Sugar Crub barna cukorral és chiamaggal, amivel nem olyan rég nem csak szétdörzsöltem a bőröm, de a cukor is beleragadt a hajamba. A többi felejthető vagy még nem próbáltam.
Babadumák: András mostanában minden hülyeséget elvállalt, állandóan dolgozik valamivel, szinte folyamatosan hullafáradt. Úgyhogy dől belőle a hülyeség:
Andri: - Elköltözünk (Mónosbélre) télre? András: - Délre…? Nem vagyunk mi madarak…
Korni:- Kimenjek (Laura) elé? András: - Ne, mert akkor idetalál.
Andrival tanulok: - Csibe; ki írt Csibéről? András: - Petőfi: Anyám tyúkja. Azelőtt csibe volt az is.
Tantárgyköziség Kornival (környezetet tanulunk): Én: - Mi szerint számoljuk az időt? (a Föld forgása) Korni: - Krisztus…?
Egy nap az életemből-kihívás:
272. Melyik a kedvenc állatod és miért? Minden állatot szeretek, még a legvisszataszítóbbat is. Csodálom a létezésüket, az autonómiájukat, azt, ahogy a buta emberekre reagálnak… Amelyik a legközelebb él hozzám, ez okból megfigyelhetem és legjobban megismerhetem, az a macska, ezért azt tartom a kedvenc állatomnak. De ha egy zsiráfom lenne, valószínűleg az lenne a kedvenc.
273. Melyik történelmi eseményt tartod a legfontosabbnak (vagy a legmeghatározóbbnak), ami az eddigi életedben történt? A jelen történelme szerintem leginkább politika, abban meg nem vagyok nagyon otthon. A legmeghatározóbb talán a rendszerváltás, bár én akkor még annyira kicsi voltam, hogy a dolog lényegét nem fogtam fel. A sok „ruszki” eltűnt a suli udvarán lévő kisházakból, a kunmadarasi reptér kiürült, az orosz nyelv nem volt kötelező, hanem lehetett angolt tanulni, bár egyetlen ember tudott angolul az egész megyében… Azt, hogy a „téesz” mi volt és mi lett, nem értettem.
Egy nap az életemből-kihívás:
272. Melyik a kedvenc állatod és miért? Minden állatot szeretek, még a legvisszataszítóbbat is. Csodálom a létezésüket, az autonómiájukat, azt, ahogy a buta emberekre reagálnak… Amelyik a legközelebb él hozzám, ez okból megfigyelhetem és legjobban megismerhetem, az a macska, ezért azt tartom a kedvenc állatomnak. De ha egy zsiráfom lenne, valószínűleg az lenne a kedvenc.
273. Melyik történelmi eseményt tartod a legfontosabbnak (vagy a legmeghatározóbbnak), ami az eddigi életedben történt? A jelen történelme szerintem leginkább politika, abban meg nem vagyok nagyon otthon. A legmeghatározóbb talán a rendszerváltás, bár én akkor még annyira kicsi voltam, hogy a dolog lényegét nem fogtam fel. A sok „ruszki” eltűnt a suli udvarán lévő kisházakból, a kunmadarasi reptér kiürült, az orosz nyelv nem volt kötelező, hanem lehetett angolt tanulni, bár egyetlen ember tudott angolul az egész megyében… Azt, hogy a „téesz” mi volt és mi lett, nem értettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése