Tegnap letudtuk a szélvédőcserét és a műszakivizsgát. A világvégére kellett vinni a szélvédő miatt a kocsit, így nyilván nekem is mennem kellett a másik autóval. Sávváltás gondok voltak, de túléltem.
Találkoztam Timivel a plázában. Korni is jött, hiszen többek között miatta is (illetve a gyerekek miatt, csak Andri már nem kompatibilis) találkozik velem minden évben, amikor hazajön Angliából. Mivel Henrik nem ehet semmit a glutén- és laktózérzékenysége miatt, úgy terveztem, nem eszünk, de Korni kisírt egy Burger King-menüt. Aztán az életveszélyes játszótéren és a bolt előtti szőnyegen fetrengtünk, ahonnan már minden játékot elloptak és párszor meglovagolta a géplovat. A legvégére véletlenül megláttuk a játszóházat, ők bementek ide, de mi már indultunk haza Kornival. (1150 lépés)
Voltunk az ügyvédnél. Az Eladó javasolta, a Széchenyi úton, az 1. emeleten van az irodája, szóval a városban is kell gyalogolni és lépcsőt is mászni kell, de ettől függetlenül elég jó helyen van és kettőnél többször nem kell menni hozzá. Sőt, igazából ma sem kellett volna; ő azt hitte, már jönnek az Eladók is és letudjuk a szerződésírást, de ma még csak mi mentünk és megbeszéltük, mi hogy legyen. Egy fiatal srác amúgy az ügyvéd, nagyon jófej; ismer kunhegyesieket, akiket én nem és rokona fősulis ismerősnek. Szegeden tanult; gondoltam, lehet, ismeri a bátyám, de aztán eszembe jutott, hogy látta a nevem, gyanítom, ha ismerte volna, őt is belevette a repertoárba.
George R.R. Martin: Kardok vihara (Tűz és jég dala 3.) (A storm of swords)
A Molyon, a %-ok alapján ez a legjobb az 5 rész közül, de szerintem teljesen ugyanolyan, mint az eddigiek.
Elképesztő, mennyire kézben tartja a száz szálon futó, kétszáz szereplős történeteit, nekem sokszor fogalmam sincs, ki kicsoda, de lehet érezni, hogy Martin az utolsó pontot is tudja, hol tette ki az aktuális szereplő története után. Hihetetlen így összetartani egy sztorit úgy, hogy még izgalmas, fordulatos is! Sajnálom, hogy évek óta nem folytatja a regényt és bármilyen hír is jön, szerintem már ő nem fogja befejezni a regényt… (Habár a Tool most ad ki új lemezt, és mint tudjuk, Martin az irodalom Tool-ja) Befejezte helyette a film. Ami, bár én nagyon szeretem azt is, de nem ugyanaz. (Bár ott mindig látványosabban halnak meg, a könyv sokszor csak sejteti.)
Két új kedvenc szereplőm lett, szerencsére még mindkettő él (vagyis az egyik remélhetőleg), és sokan meghaltak, akik közül tulajdonképpen most nem sajnálok igazán senkit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése