Későn fekszem éjjel és későn kelek délelőtt, hogy ne kelljen sokáig bámulnom a plafont egyedül.
Tegnap éjjel 1 körül – szerintem – dörgős, csattogós vihar volt, még ma is esett folyamatosan. Ma a facebook azt szajkózta, hogy földrengés volt, sokan érezték, hogy megmozdult az ágy alattuk; én nem éreztem ilyesmit, csak csattogást hallottam és az szerintem égzengés volt. András hívott, elmaradt a sárkányhajózás. Amióta ott vannak, vacak idő van, még jó, hogy erőltette hétfőn a strandot, pedig a hosszú út után nem volt senkinek kedve hozzá. Sárkányozni valószínűleg még elmennek holnap, ha kivirul az idő. Egyébként sok jó program van, alig tud válogatni, főleg, hogy a kölykök leginkább csak a szobában akarnak lógni. Andri a sztár, a kislányok megkérdezték Andrást, hogy ki az a cuki fiú, utána kujcsorogtak, hogy lefényképezhetik-e... Hard to be beautiful…
Holnap már jönnek haza, szóval valamit főznöm kell; kérdeztem Kornit, mit enne, azt mondta, brassóit. Természetesen nincs itthon minden hozzávaló, úgyhogy el kellett mennem a boltba. Autóba a múlt hét után nem voltam hajlandó beszállni, ráadásul festik a négysávost, még a zebrán is életveszélyes átmenni, úgyhogy elgyalogoltam a plázába. Ha már ott voltam egyedül, megnéztem, tényleg nincs-e rám való nadrág; találtam klassz farmert 3e/db-ért. Vettem is belőle kettőt: egy feketét meg egy kéket. Rövidnadrág már nem nagyon van. Aztán beugrottam a Dm-be, itt találtam polentát, amit ezer éve keresek, de 500 Ft-ért fél kilót kicsit soknak gondoltam, nem vettem. Aztán becsámborogtam a Tesco-t, vettem krumplit…, meg tejet két dobozzal, meg répát, meg egy dupla kólát, mert úgy volt akciós és aztán megkérdeztem magamtól, hogy hogy fogom hazavinni… És nem tudtam a választ. A cuccokat szétszedtem a hátizsákba és egy szatyorba, de sajnos, hiába szedtem szét, mindkettőt nekem kellett hazahoznom. Nem számoltam, hányszor álltam meg a 600 méteren, de megszakadtam. (2108 lépés összesen)
Este átjött Szilvi, ittunk cidert, beszélgettünk. Juditom nem ért rá.
Éjjel olyan hideg volt, hogy két takaró kellett. Bár nyitva volt az ablak, hogy ne fulladjak meg, de eddig ágyneműhuzattal takaróztam.
Egy év az életemből-kihívás:
227. Ha tehetnéd, akkor hány órakor kelnél fel minden nap és mikor feküdnél le aludni? Nyári szünetben megtettem. Volt, hogy hajnalban már fenn kukorékoltam, de volt, hogy fél 10-kor keltem. Lefeküdni 12 előtt ritkán.
228. Mikor feledkeztél meg utoljára valamiről? Mi volt az? Szinte állandóan elfelejtek mindent. Elég bosszantó… Sokszor még azt is elfelejtem, hogy ne felejtsem el felírni, hogy ne felejtsem el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése